ablakpárkány

a mellékelt kép tanúsága szerint, melyen Kiss Eszter színésznő bújik hozzám a pátyi Közösségi Ház bejárata előtt, de ez csak játék a fotós kollégának, hiszen a Katona József Színház tagja a vele készült portréinterjú után pózolt egyet a kamera előtt, jelezve egyben a háromórás pénteki együttlét bensőséges voltát. ritkán folytatok olyan beszélgetést, amely a szó szoros értelmében párbeszéd, hasonló élményeken szocializálódott emberek egymást félszavakból megértő oldott dialógusa. Eszter tüneményes volt, afféle színésznőcisen csacsogott, tréfálkozott, kacérkodott és komolykodott is váltakozva stábunk két tagjával, az operatőrrel és velem. nézzétek majd meg a róla készülő filmet, szép élmény lesz, ha kikerül a vágószobából. nem mellesleg a beszélgetés után elkísértük gyermekkora kedves helyeire: egykori iskolájába és bandázásai fő színhelyére, a pátyi Pincehegy borospincéi közé, amelyről még kortárs budakeszi kollégám sem tudta, hogy egyáltalán létezik, pedig gyönyörű hely(ugyancsak pénteken, még reggel, homárollóba fogattam kisujjamat a budaörsi halpiacon, este pedig interjúztam egy hangulatosat a városi művházban fellépő Varró Dani költővel, illetve egy ugyanott kiállítását nyitó képzőművésszel, Ujfalusi Évával. élvezem a munkámat, na)