ablakpárkány

és Szentendre között, valahol a Lupa-szigettel szemben jártunk ma barátainkkal. afféle könnyed séta, amennyit a bronchitisem megengedett, igazán kellemes volt. útközben rámentünk az Ebihal nevű állóhajóra, ahol baráti áron kávét, kólát sört és lilahagymás zsíros kenyeret vettünk magunkhoz, és nagy meglepetésemre, a hajóbüfé egyik asztalánál még dohányozni is lehetett, bár én így sem gyújtottam rá (bronchitis). ja, és Döme kutya is bejöhetett velünk, szóval barátságos, otthonos a hely, oda még párszor visszatérünk, amikor erre biciklizünk, ami elég gyakori, egészen biztosantovábbhaladva elmentünk bizonyos térképen jelzett avar kori sírok mellett, és a méltán híres bádeni kultúra emlékei is nyomtalanul suhantak el mellettünk, mint ahogy egyetlen jelzett őrtornyot sem láttunk a kettőből, de lehet, hogy mi voltunk figyelmetlenek, és egyszerűen jól elbeszélgettünk egymással, holmi kulturális értékek vizslatása helyettaztán visszatérve Pünkösdfürdőre, találkoztunk Andrással és családjával, velük trécseltünk egy kicsit, majd erősödő torokfájással küszködve csak hazaértem Évivel. szép nap volt, nagyjából ezer forintunkba került, amit csak azok miatt a fanyalgó ismerőseim miatt írok, akik anyagiakra hivatkozva nem mozdulnak ki otthonról (nincs rá pénzünk), miközben irigykedve tekintenek a kimozgókra. kifelé a tavaszodó tájba, kedves barátaim!