vasárnapjának hétvégéjét nálunk töltötte Évi húga, Vera és kisfia, Marci. 
péntek este érkeztek Keszthelyről, mi meg jól fölkészültünk belőlük, én például csirkeragulevest főztem, Évi pedig fűszeres zöldségköretet készített a testvérének a rántott hús mellé, mert azt szereti, de Marci is megkapta a maga rántott gombáját, mert ő meg azt. volt még bor és sör, különféle üdítők, szörpök és rengeteg kedv a kártyázáshoz, társasozáshoz, miegymáshoz, még úgy is, hogy előtte, csütörtök este Zsuzsa és Péter barátainknál voltunk, akik láncdohányosok, és lehet náluk cigizni, amit folyamatosan gyakoroltunk az elfogyasztott felesek és sörök és eszegetések közben és után, úgyhogy elég pocsékul éreztem magam másnap, ellenben estére mégis maradt kedvem a társasági élethez.
szombaron elvittük a rokonokat a tavaly megismert szentendrei Karácsony Múzeumba, ahol ezúttal is leírhatatlan giccsparádé vonult fel a műfenyőkön. mostani kedvencem egy dagadt, hájredőit félmeztelenül mutogató fürdőgatyás télapó volt, kövér dereka körül rénszarvasfejű úszógumi, hátából pálmafa nő ki, mindez a karácsonyfadíszek könnyen törő anyagából, színesben. 
a másnapi múzeumlátogatást akciónap lévén ingyenesen abszolváltuk, aki kíváncsi kitömött állatokra, keresse fel a Természettudományi Múzeumot. bevallom, ezúttal kicsit untam az állandó kiállítást, ami nyolc éve még tetszett. (hiába, az emútnyócév...)
a délutáni napsütésben még beiktattam egy szezonzáró biciklizést kedvenc helyeimre (egyetemi negyed, halastó, Kopaszi-gát, Sün), majd levittem a bicót a pincébe, hogy aztán ma reggel ismét fölhozzam a napsütéses enyhe időben, hogy azzal menjek az uszodába. (ma újra levittem, ami a hajnali fagyok miatt nem árt neki)
