vagy Vidám Park, mindkét alakban láttam leírva, nekem az egybeírás tetszik jobban, holnap végleg bezárja kapuit, ezért ma elbicikliztünk megnézni a búcsút, legalábbis kívülről, mert a franc se fizetné ki a 4900 forintos belépőt, mi biztos nem. perspektívánkból épp olyan szutyoknak nézett ki az intézmény, mint sok évtizeddel ezelőtti gyermekkorom idején, 
a törzsközönség sem sokat változott, csupán jobb minőségű ronda ruhákban mutatkoztak a népek, és a zene is pontosan olyan pocsék volt, mint egykor. mindamellett kis szomorúság is bújkált a szívemben, hisz mégis ifjúságom emblematikus helyétől köszöntem el egyszer s mindenkorra. na, jó, a helyén épülő biomóm meg Pannon Ősvadon meg tudom is én, mi minden nyilván szép lesz majd, monumentális és érdekes, de azért egy rövid ideig egy kicsit hiányolni fogom az itteni patinás tereket, mert a hetvenes évek szűk levegőjében lerobbant panelproli miliő azért szerethető volt, ahogy lelkembe égett a Római-part bádogsora is, szóval kis idő kell, míg megszokom az újat. a jobboldali képen látható mutatványosok, pantomimesek mindig is lesznek a Városligetben. (ez a levegőben egyensúlyozó kedves arcú fickó erősen emlékezetet egy ismerősünkre, Évivel mindketten ugyanarra az emberre gondoltunk. kitalálja valaki, kire?)
ma egyébként csatlakoztunk Iványi Gábor Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségéhez, persze csak szolidaritásból, hogy kapják már meg végül az egyházi státuszt a nyomorultak, nem mintha nem lenne várható, hogy a tízezres tagság igazolása után újabb irreális követelményeket támasztanak a MET-tel szemben. a KIKÁ-ban pedig jókat nevetgéltünk a csúf bútorokon és kiegészítőkön, illetve egy nyomkodós, muzsikálós játékon. jó volt ez a vasárnap!
