foglalnám össze két szóban a hétvége legviccesebb történéseit. az egész persze nagyon nem viccesen indult. szombat reggel f6-kor keltünk, hogy elérjük a 7-kor induló veszprémi buszt a Kosztolányin. kb. negyedórával előbb a megállóban voltunk, aztán 20 percet késett a busz, és olyan tömött volt, hogy Évi javaslatára úgy döntöttünk, nem állunk, inkább megvárjuk a következőt, amiről a sofőr azt állította, 10 perc múlva jön. 25 perc múlva jött, és sokkal tömöttebb volt, mint a korábbi. erre már fölszálltunk. gondolhatjátok, milyen lehetett úgy utazni Fehérvárig, hogy kialvatlanul, vadidegenekkel összepréselve állsz az izzadságszagú hőségben (persze a feleségeden kívül nem egy jó csaj tapad hozzád, hanem egy erősen középkorú), a busz kialakítása miatt nem látsz ki az ablakon, könyv szóba sem jöhet, plusz kurva meleg van. azért kibírtuk.
Várpalota külsőn aztán már mosolyt csalt arcunkra az út menti felirat, amely jobbra LAKOSSÁGI HULLADÉKUDVAR-t hirdetett, és csakugyan, nem sokkal arrébb, jobbra feküdt a városi temető. (eszembe jutott, hogy a temető az angoloknál cemetery, amit a szemét szóról jegyeztem meg) a táblát és a temetőt együtt nem tudtam a buszról lefotózni, helyette érjétek be a csodálatos Inotai Gázturbinás Hőerőmű két baszomnyi tornyával, vagy milyével
Anna ballagásából semmit sem láttam, ugyanis apóssal leragadtunk a veszprémi, Heinekent csapoló Skorpió Söröző teraszán, ahonnan átsétáltunk a Hungária Étterembe, a ballagási családi ebédre (három éve, amikor Editet meglátogattuk, ugyanebben az étteremben ebédeltünk). most összetolt asztaloknál, díszterítékek közt ettünk, és pedig rájöttem, hogy nem is utálom a belga Stella Artois sört. ja, és Veszprémben, a buszpályaudvar közelében láttuk a mellékelt balogos fotót a kiegészítő szöveggel. a mulatérozást Öskün folytattuk, aztán Hajmáskérről vonattal utaztunk haza. jó kis nap volt.
a vasárnap a biciklizésről szólt. jó nagyot tekertünk Évivel (egyetemi negyed, Kelenföld), előtte meglátogattuk Ildit a Gozsdu-udvarban, ám előtte, a Dob utcai bejárattal szemben láttuk a képen látható cégért: SZEXTURKÁLÓ. úristen! használt gumi óvszert és avas síkosítót lehet turkálni? esetleg arra vonatkozik az elnevezés, hogy viseltes genitáliákban lehet kutakodni, és amit ott találsz, azt hazaviheted? mindenesetre felkelti a kíváncsiságot a szexturkáló szó, alkalomadtán lehet, hogy benézek, aztán jól megírom a tapasztaltakat. Gozsdu után eltekertünk a tavacskánkhoz, ahol Évi kis halakat idomított, Moby Dicket azonban nem tudta behülyíteni. hiába, a rutin meg az évek. kibicajoztunk még a Kopaszi-gát végére is, és a Hengermalom úti lepusztult gyárépületek közül lefotóztam egyet. imádom az ilyen indusztriális tájakat
délután még egyedül elbicikliztem Őrmezőn túlra, a Kamaraerdő felé, remek bicikliúton. útközben láttam egy Pálmakertészetet, és beleszerettem a yuccába, de abból csak méretes példányokkal találkoztam, ezért valami kisebbet kell néznem. szívesen ültetnék például citromfát. ha ügyes vagyok, végül magyar narancs fog teremni rajta.
(az már csak hab a tortán, hogy valahol Kelenföldön egy fideszes óriásplakátra valaki nemes egyszerűséggel fölírta: GECIK VAGYTOK. és csakugyan)
