eredetileg Erdélybe szerettem volna szervezni azt a barátainkkal közös utazást, amely elmúlt vasárnap ért véget - Szlovákiában. a többség beszélt rá a közelebbi útra, mondván: Kolozsvárig vagy messzebb elutazni, nem elegendő egy négynapos hosszú hétvége, mert az oda-vissza utazással elmegy csaknem két nap, ami legalábbis a sofőröknek nem igazán éri meg, és az utasoknak sem túl nagy élmény autóból nézni 16 órán keresztül a tájat.
a liptószentmiklósi (Liptovsky Mikulás) szállásról közösen döntöttünk még januárban, le is foglaltuk a neten, és leszámítva, hogy az ígérettel szemben nem volt a házban cd-lejátszó és kávéfőző, egész jól belaktuk a teret. mellékesen, a várostól 6 kilométerre fekvő üdülőfaluban érkeztünkkor egyetlen beharangozott vendéglátóipari egység sem üzemelt, így első szlovák söreinket Mikulásban ittuk, méghozzá a Kozel pubban, amiből az is látszik, hogy az első szlovák söreink csehek voltak.
a továbbiak a szomszédos Rotunda étteremben ugyancsak csehek, ott Staroprament mértek, ami csak annyiban volt rossz, hogy jómagam szeretek olyan ételeket és italokat fogyasztani, amilyen területen járunk. jelesül 
Szlovákiában szlovák söröket. persze a csehek is jók voltak. az étel viszont helyi, csak nekem nem ízlett az első ebéd, annyira csípős volt a knédlis húsra öntött szósz (pedig szeretem az erős ízeket). az árak viszont mindenütt jóval a hazai alattiak, a korsó sör 0,70 és 1,10 euró közötti, a meleg ételek 3-6 euróért már kaphatók. a Borovicska 1 euró.
a magyar késő őszből jól beleszaladtunk a télbe, és nemcsak a Tátra csúcsainak tetejét borította vastagon a hó, hanem Besztercebánya után (Donovalyn át) gyakorlatilag az egész tájat. első délután fociztunk egy jót a szállás melletti ugyancsak havas pályán, aminek érdekessége, hogy a Kenő középiskolás kora óta most rúgott labdába először, én pedig még mindig a nadrágomon őrzöm a tanyázással szerzett felvidéki sarat. este aztán visszacsábultunk a Kozelbe, 
ahol csocsózással múlattuk az időt. természetesen egyetlen formációban sem tudtam győzni. végül a Billában jól bevásároltunk otthonra, elképedve megint csak, mily kevés pénzből mennyi mindent lehet beszerezni ebben a kitalált országban.
másnap, a Karcsi által gyártott ropogós szalonnával bolondított rántotta elfogyasztása után útra keltünk északra, Árva vára felé. útközben meglátogattuk a Zuberectől néhány kilométerre fekvő, állítólag legjobb szlovákiai skanzent (Múzeum Oravskej Dediny). sok faház, régi bútorok, egykori gorál mesterségeket idéző tárgyak - mint általában. a látnivaló és a hangulat remek volt, még egy korabeli hintát is kipróbáltunk (valószínűleg már a 15. században is szerettem volna hintázni). 
visszafelé Zuberecben találtunk egy kiváló étterem-kocsmát, ahol Zlatyt, Keltet és Borovicskát ittunk a kandalló melegénél, az italokat a kollégáihoz képest roppant kedves szőke Manka csapolta és szervírozta, a szlovák csaposok és pincérek többsége legalábbis közömbös a magyarokkal szemben, de lehet, hogy e nemtörődömség általában jellemzi a szocializmusból mit sem tanult régiós vendéglátókat.
innen aztán továbbindultunk Árva várához (Oravsky Hrad), ami azonban zárva volt, de erről már csak holnap számolok be.
