ablakpárkány

címen láttunk tegnap este egy előadást a Thália Színházban. ez volt a fő szülinapi ajándékom Évitől. nagyon tetszett! a produkciót Scherer Péter rendezte, Katona László és Kovács Krisztián játssza. voltaképpen a két költő verseire és szövegeire (levelezés, esszé) építve mutatja be Petőfi és Ady munkásságát, életútját, személyiségét, és előszeretettel épít fiktív elemekre, például arra, hogyan ítél(het)ik meg a költőket Erdélyben, mit gondolnak munkásságukról a gyerekek. utóbbihoz az Ünnepeink című dokumentumfilm szolgált alapul (lásd alább). plasztikusan kirajzolódott előttünk Sándor kamaszos őrülete, Endre önpusztító alkoholizmusa, mindkettő magamutogató allűrjei, korabeli celebsége. Pepe remekül gyúrta össze 50 percben az anyagot, jól váltogatva a roppant humoros jeleneteket a drámaiakkal, kiváló zenéket adtak elő gitáron rapben, és jól illeszkedett a záró Cseh Tamás-szám is (Harminc asszonyt). tetszett a színészek játéka, átjött, hogy alaposan fölkészültek a két poétából. a sikert mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a nézőtéren ülő szép számú középiskolás diák jó része ott maradt az előadás után, hogy Szabó T. Anna közreműködésével átbeszélhessék a látottakat az alkotókkal. mint megtudtuk, az előadást iskolákba is elviszik a gyerekekhez, hogy minimum kedvet szerezzenek nekik az olvasáshoz. lehet így is. nézzétek meg, ha sikerült kedvet szereznem, biztosan tetszeni fog!