-éneti 
múzeumban jártunk a jeges márczius idusán, abból az apropóból, hogy ez az intézmény is, mint számos hazai közgyűjtemény, a nemzeti ünnep okán ingyenesen mutogatta állandó kiállítását, és pacifizmusunk ellenére azért is oda mentünk, mert Évi még soha nem látta, én is csak mintegy másfél évtizede. leszámítva a csontig hatoló hideget az odaúton, valamint a múzeumot gyakorlatilag megszállva tartó orbánbarát zászlólobogtató és elfeledett lengyel baromarcúak igen magas számát (egy csoportjukat korábban láttuk a Mátyás templomnál), megérte fölzarándokolni a Várba és épp abba a múzeumba.
az 1848/49-es termeket viszonylag gyorsan abszolváltuk, egyrészt mert kevéssé kötöttek le a mustrára bocsátott egykori uniformisok, muskéták és szablyák, másrészt e helyiségekben igen sok kisgyermek nyüzsgött az alkalomhoz öltözött huszárruhás múzeumi alkalmazottak körül. a normál körülmények közt teremőrként vagy büfésként funkcionáló közüzemi dolgozók láthatóan furán érezték magukat átmeneti szerepükben, de azért több-kevesebb sikerrel magyarázták a korabeli rangjelzéseket az érdeklődő ifjaknak, akik nem mellesleg lelkesen sütögették elfele az előre odakészített puskákat és pisztolyokat is, ráadásul egyre hangosodó harci dobszó is kezdett felénk úszni (az előtérből föl-fölcsapó népiesch élőzenéről most szó se essék), úgyhogy gyorsan elmenekültünk a kevésbé látogatott második világháborús helyiségekhez
az a kiállításrész viszont tetszett. meglehetősen gazdag tárgyi emlék és fénykép, korabeli plakátok, térképek, iratok, jegyzőkönyvek, egyéb dokumentumok, a M. Kir. Honvédség relikviái, német, szovjet, de bolgár, román és jugoszláv egyenruhák, szétbombázottra kialakított lakások, harcjárművek, harci kerékpárok, műlovak, hogy a fegyvereken túl másokat is említsek
számomra két fotótéma kínálkozott. az egyik a vállaltan irredenta társasjáték, ahol a játékosok visszaszerezhetik az elcsatolt országrészek egy-egy emblematikus városát, továbbá az, hogy az ablakon kinézve kerékpáros hadosztályt láttunk a múzeum udvarán parádézni, és ez eszembe juttatta, hogy valamikor bő évtizede Biciklisszázad címen vezettem műsort az egykor rajongásig szeretett Tilos Rádióban
