ha úgy dönt az ember, hogy valamilyen rejtélyes oknál fogva az osztrák fővárosban tölti az új év első napjait, jól teszi. az elviselhetetlen adventi nyüzsgés utáni, de még fényárban úszó Bécs látványnak sem utolsó, valójában a hozzánk képest hanyatló város szellemisége és tempója ragadja magával a magyar utazót. Évit és engem elragadott. születésnapot és vízkeresztet is ünnepeltünk e három nap során, bár utóbbin nemigen tudom, mit lehet ünnepelni. mi leginkább azon lelkendeztünk doszt, hogy mindjárt évkezdéskor kimozdultunk nyomorúságos hazánkból.

a méla magyar a kocsmákban szolid hangerővel szóló Iggy Pop és Led Zeppelin számok mellett ihatja Ottakringer vagy Stiegl sörét az osztrák gyümölcssnapszok és az óriási Wiener Schnitzelek után, levezetésnek méregerős bécsi feketekávét szürcsölhet. az útikönyvekből érthetetlen okokból kimaradt Café Kafka (a jó Franz egykori törzshelye, az író kéziratával a falon), a szomszédos Stehbeisl a Julia Roberts-mosolyú csaposlánnyal vagy épp az italok mellé társasjátékokat kínáló, zsidó negyedet magában foglaló, helyi Bermuda háromszögben megbúvó Philosoph feltétlenül felkeresendő. mindegyik csehesen patinás, mindegyikben engedélyezett a dohányzás és kutyákat is szívesen látnak.

aki további szellemi tartalmakra is vágyik, tekintse meg bátran a férfitest évszázadokon átívelő ábrázolását bemutatni célzó kiállítást, a Pucér férfiak címűt a Leopold Múzeumban. az időszaki tárlat három pucér focista fotójával kínálja magát városszerte, ami legalábbis jelzi, hogy nem egy Tarlós István kaliberű politikus áll a város élén.

a kiállítás a felvilágosodás korától a napjainkig tartó időszakot öleli fel. Téma az egymással versenyző férfiassági eszményképek. olyan ismert művészek alkotásait lehet megtekinteni, mint például Albrecht Dürer, Peter Paul Rubens, Paul Cézanne, Auguste Rodin, Gustav Klimt, Edvard Munch, Giovanni Giacometti, Egon Schiele, Maria Lassnig, Andy Warhol, Alfred Hrdlicka, Günter Brus, Robert Mapplethorpe, Keith Haring, Heimo Zobernig

vagy ott a Művészettörténeti Múzeum állandó mustrája a világ legnagyobb Breughel-gyűjteményével, továbbá azzal a 800 műalkotással, amely méltán a műélvezők zarándokhelyévé teszi az intézményt. aki még nem látta, elvillamosozhat a Hundertwasser Házhoz is, a perverzek esetleg óriáskerekezhetnek egy jót a Práterben. a januári hideg éjszakában remek elmosódott fényeket láthatnak. bevallom, a tetőponton elfogott kicsit szokott tériszonyom, de aztán túltettem magam rajta.

ajánlott egy rövid séta a hosszú Naschmarkton, a keleti csemegék soráról egyenes út vezet az ócskapiacra, ami engem erősen emlékeztetett a hasonló ózdira. igazi kuriózumnak a nyitott sporttáskából kandikáló pornófilm-tekercsek(!) számítottak. mellesleg néhány méterrel arrébb a lejátszásukra alkalmas vetítőt is be lehetett szerezni.

a puncsszopogatással egybekötött piaci sétánál csak az esik jobban az ember fiának, amikor vasárnap reggel fölüti a Café Kafka asztalára kitett aznapi lapok közül a Kronen Zeitungot, amelynek beltestében a magyar miniszterelnök tekint rá, igaz, ezúttal nem a legelőnyösebb környezetben. a cikk szerzője szerint az ellenfelei által diktátornak titulált Orbán és rendszere bekapta az első balegyenest az előzetes regisztrációt elutasító Alkotmánybíróságtól. szóval még mindig foglalkozik velünk a világsajtó, az osztrák KZ legalábbis. odakint esik, a néhány hajléktalan szomorú, az egymásba fonódó meleg párok üdítő látványt nyújtanak. egy szabad város.

Bécsbe feltétlenül elmegyünk még, csak jobb időben, amikor biciklit is érdemes bérelni, és alaposabban feltérképezhetjük ezt a remek várost

 (ez az írás a Pluszmínuszon megjelent írásom bővített, személyesebb változata)