mármint a betűim. ezúttal nincs fotó. nemrég értem haza egy félrecsúszott interjúból, amibe sokkal többet képzeltem. punkzenész barátaimmal ültünk le beszélgetni, beszart a kamera, amitől elment a kedvem, nem lett jó az anyag, na. István a pótkamerára várakozás közben alaposan berúgott a maga hozta miskolci olcsó bortól, úgyhogy jó, ha 2-3 hasznos percet tud vágni az anyagból Zoli, az operatőr.
kicsit javított a lelkiállapotomon angoltanárom dicsérete, de kellemesebben érezném magam, ha jobban megszolgált teljesítményt ért volna ez a méltatás. nem fejtettem ki Orsinak, hogy azon a területen, amit művelek, vagyis a magyar nyelvben, igen jó gazdának tartom magam, amihez képest az angol próbálkozásaimat egy szájbeteg ember esetlen és olykor kínkeserves hablatyolásának tartom, szóval mély a szakadék a kettő között. ezt az árkot kéne betemetnem, legalábbis csökkenteni a mélységet. na, jó. majd igyekszem
