szombaton újra színházban éreztem magam, mikor is végre megnéztük Évivel az Örkényben Julian Crouch-Phelim McDermott-The Tiger Lillies: Jógyerekek képeskönyve című darabját. nem részletezem. aki látta, tudja, miről beszélek, aki nem, annak csak ajánlani tudom az abszurd és roppant ötletgazdag előadást. talán e sorok olvasói között nemigen akad prűd, vaskalapos egyén, aki nagyjából a produkció 10. percében felüvöltene kínjában a 
kisgyerekek csonkításában tobzódó előadás miatt (a mi jelenésünk közben csupán két pár távozott idő előtt, de ők is kibírtak egy órát.) remek rendezés, kiváló színészi teljesítmény, ötletes díszlet és jelmezek, pompás (élő) muzsika. e darab visszaadta számomra a kőszínházi esték élvezhetőségébe vetett régen megkopott hitet. menjetek el, nézzétek meg, ki tudja, meddig lesz még színen (praktikus infó: én két héttel ezelőtt az Allee-ban fölállított színházi standnál kaptam jegyeket, darabját 1900 forintért, az erkély utolsó sorába, de hála újsütetű szemüvegeinknek, kitűnően láttunk) azért név szerint kiemelem
a punkfrizurában parádézó Gálffi Lászlót (Dr Roboz), a Széles László helyére meghívott Gyabronka Józsefet (Anyusunk), a csecsemőt alakító Pogány Juditot (Konrádka), a hiperaktív fiúcskát játszó 
Für Anikót (Jannika). és persze a rendezőt, Ascher Tamást. hiába: "nincs a home-nál sweet-ebb home"
és még egy említésre méltó esemény a hétvégéből: tegnap megkóstoltuk a hurma nevű ázsiai gyümölcsöt (könnyen megjegyezhető a hurka szóról). úgy néz ki, mint egy tojásdad, narancssárga paradicsom. 150 forint darabja a Fehérvári úti piacon (másutt 250-ért is láttam), és nekem nagyon ízlett, nem úgy Évinek, aki túl édesnek találta, de ő általában kritikus az újjal szemben. félbevágod, kikanalazod a héjából. íze leginkább a ringlóra, a barackra és a sárgadinnyére emlékeztet, így együtt. állítólag tele van C-vitaminnak, de én egyet sem találtam benne
búcsúzóul még egy mondat a fent említett rémvarietéből: "ne fikázz, mert pofán vág a Jézuska!"
