vendégei voltunk tegnap este a Magyarországi Krisna-tudatú Hívőknél Békásmegyeren. láttunk egy csodás indiai táncot egy magyar táncművész lánytól (Bharatnatyam), hallgattunk egy remek muzsikát két angol vendégzenész közreműködésével (Rámacsandra Raghuvíra), végigkövettünk egy vetítéssel egybekötött előadást a krisna-vallás történetéről ("A Vaisnavizmus eredete": Sríla Sivaráma Szvámí vezető lelkész előadása), beszélt az indiai nagykövet (Gauri Shankar Gupta) és két magyar kormánypolitikus (utóbbiak feledhetően), megtörtént az ünnepi gyertyagyújtás, majd hagyományos indiai ételekből "bedíszvacsoráztunk" egy rokonszenves emberekből verbuválódott asztaltársasággal, miközben meghívónk, Kata minden krisnás kérdésünkre válaszolt. összességében pompásan éreztük (és az az igazság, hogy degeszre tömtük) magunkat. az ott készült kép alapján lehet találgatni, vajon mi milyen ételt takar. (most csupán azt említem, hogy az alapvetően sós, fűszeres ételek között volt egy csípős mangólekváros kelyhecske is, ami legalábbis szokatlan a magyar ízlés számára, de nekem semmi sem maradt a tányéromon) ja, és ittuk ezerrel a rózsavizet
az ünnepről magáról: a Fényadó Ünnep a Nap fényétől kölcsönzött jókedvet tartogatja a jövő esztendőnek, megőrzi a föld illatát, a víz ízét, az otthon melegét, a tudás fényét, a vallásos rítusok tisztaságát, behozza a lángot a szobába és kézről kézre adja, miként a tudás vándorol szájról szájra - ez a tudás összekapcsolja az égit a földivel, az anyagit a lelkivel
(a legpozitívabb számomra mindenképpen az, hogy akárhány krisnást ismertem eddig, mindegyikük pozitív energiát sugárzott magából, méghozzá mindig. egyszerűen jó velük együtt lenni)
