öngyújtómmal adtam tüzet magamnak, amiben annyi az érdekesség, hogy ezt a szerszámot júniusban vásároltam a berlini főpályaudvaron, és még mindig üzemképes. nyilván ugyanolyan műanyag szar, mint itthon kapható társai, nyilván kötődöm hozzá érzelmileg, de mégis: harmadéve tudok vele tüzet produkálni. most megemlékezem róla
(különben meg megyek kifelé a dohányzásból, lassacskán egyetlen cigire, a reggeli kávé mellettire korlátozódik az élvezhető füstölnivaló, a többi kínos kötelesség, vagy mi, szóval nem esik jól, tehát napokon belül abbahagyom ezt a szarságot. na, jó, kimegyek cigizni)
((lassacskán mehetnék kifelé az alkoholfogyasztásból is, az erkélyen figyelő sörök már egyáltalán nem vonzanak, be kell valljam, nem is szeretem a sört, a bort hellyel-közzel, a rövidet inkább, viszont az a leggecibb. de jó szó! leggecibb. most akkor kimegyek az erkélyre sört inni és cigizni))
