ahogy Berzsenyi írta, már kézzelfogható közelségbe került hétvégén a Balatonnál, bár még sütött a nap (fáradtan), bár még nem metszett a hideg (legfeljebb kora reggel egy kicsit), bár még zöld levelek is ficeregnek a fákon, mégis: Keszthelyre beszökött az ősz, ezt - legalábbis az én koromban már - zsigereiben érzi az ember, de nincs ezzel semmi baj, véletlenül sem állok be azok táborába, akik nyár derekán a kánikula, télen a mínuszok, tavasszal-ősszel az esők miatt hőbörögnek. egyáltalán számon kérik az időjárást. a buták
kellemesen telt a víkend, ettünk-ittunk-kártyáztunk családilag, bicikliztem-úsztam magánban, megfőztem az év utolsó lecsóját az év utolsó szabad tűzén, immár jöhetnek a klasszikus téli (és magyarosnak tartott) ételek, amelyeket az egyik környékbeli kocsma tábláján is olvashattunk, kár, hogy egy német likőrt reklámozó táblán. meglátogattam a karmeliták templomát, a budai sünön kívül a másik templomot, amelyet szeretek a hangulata miatt, lehetőleg úgy, hogy rajtam kívül nincs bent senki, legkevésbé pap. na, jó, egy orgonázó kántor még elmegy, azt úgysem látom, csak hallom. most egyedül voltam, jó volt
tegnap óta munkás hétköznapok angolozással, hamarosan angolóra, este műsorvezetés, holnap amenestys performansz és úszás, csütörtökön angolóra és gramofonos-interjú szervezése, pénteken futás, szombaton kiállítás esőben, vasárnap este színház (Szkéné)
