étteremben ebédeltem ma Katával, a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők sajtósával, akivel nagyjából harmadéve próbáljuk összehozni a táplálkozással egybekötött ismételt találkozót (utoljára májusban ettünk együtt a csillaghegyi központjukban), de valahogy úgy alakult, hogy se múlt héten nem sikerült, se előtte, se most hétfőn (bezárták a budai éttermüket), és ma is késett sajtós barátném vagy 40 percet. végül azért megérkezett, igaz, addigra én már megebédeltem (zöldségleves, rántatlan tökfőzelék, az India kenyerének nevezett 
puri, fahéjas palacsinta mézágyon, gyömbéres limonádé). ízlett minden, de hazafelé már kicsit éhesnek éreztem magam. az igazat megvallva hiányzik a hús. jó tanács: a gyömbéres italt minden korty előtt érdemes kavargatni, különben az aljára gyűlik a zúzott gyömbér, ami töményen meglehetősen csípős, kaparja a torkot.
beszélgettünk Katával erről-arról, médiáról, egyházi törvényről, civil kurázsiról, jótékonykodásról és rászorulókról, a nyelvi elszigeteltségben élő honfitársaink öngyilkos hajlamáról és körömfestésről, hogy csak a hirtelen eszembe ötlő témákat említsem. legközelebb nem kell 4 hónapot várnunk a találkozásig: november 14-ére hivatalos vagyok a krisnások fényünnepére, a Dívalira. majd azt is jól megírom
