talált végre a Rám-szakadék, csak hogy ezzel a roppant eredeti szójátékkal indítsam e bejegyzést. valójában mintegy 20 éve már jártam itt a tanítványaimmal, de az egyik hülyegyerek még az út elején fölmászott egy 10 méter magas sziklára, majd lezuhant, és szanaszét zúzta a fejét, mentővel kísértem az esztergomi kórházba, ahol azonnal megműtötték a koponyáját, végül is életben maradt. szóval ott voltam a Rámban, és mégsem, volt mit bepótolni vasárnap
először is nem tudom a képződmény nevének eredetét, nyilván nem arról van szó, hogy valami rám szakad vagy ilyesmi, bár ez adná magát. valószínűleg az ugyancsak itt magasodó Rám-hegyről kapta a nevét a szakadék, de ez még nem magyarázza meg a rám szó eredetét. a Wikipédia szerint a terep Magyarország legnehezebben járható (vagy más szempontból legérdekesebb) turistaútvonala, a hegy kőzeteire jellemzők a vulkáni eredetű andezit és andezittörmelékes breccsába ágyazott kőtömbök, amikből a kőzet felszínre kerülése óta a felszíni vizek és a fagy munkájának eredményeképpen völgyek alakultak ki.
a szurdokban összességében 112 m-es szintkülönbséget kell leküzdeniük a túrázóknak. A szűk, meredek falakkal határolt szurdokvölgy (mely magassága eléri a 35 métert, szélessége pedig több helyen 3 méternél is kevesebb) bemutatja a különböző vulkáni rétegeket. a szakadék élővilágát elsősorban moha- és zuzmófajok alkotják. A sziklaképződmények pihenőhelyet nyújtanak a kerecsensólyomnak és a hollónak. az emlősök közül a nyuszt és a vadmacska érdemel említést. 
ami legjobban meglepett az esti netes tájékozódáskor, hogy a szakadék csupán mintegy 1 km hosszan húzódik Dömös és Dobogókő között. nekem sokkal hosszabbnak tűnt, de legalább izgalmasnak, semmint az a szakasz, amely a patakmeder elhagyása után következett, és alattomosan és hosszan emelkedett Dobogókő felé
miután közel jártunk az ország szívcsakrájához, vagy mi a szarhoz, itt is, akárcsak a Holdvilág-ároknál, néhány vérmagyar faszfej kekete alkoholos filccel jól telebarmolta a turistákat tájékoztató táblákat a szokásos
szövegekkel: "Istennel a hazáért! Éljen a Magyar Királyság! Rákóczi legyen! Amen", és természetesen a helyi táltosipar is rátelepedett ízléstelenre faragott padjaival és emlékműveivel a tájra, de ez már-már megszokott errefelé
olvastunk még egy remek szót a Rezső-kilátónál található Tirts Rezső természetbúvár emlékére emelt üzenőfalon, ahol Tirtset, mint a hazai "turistáskodás megalapítóját" méltatták. mi is emeljük nem létező kalapunkat Rezső bácsi előtt
szerintünk egyébként az azeriekkel állunk mostanság rokonságban, igaz, Jézus valóban Alcsútdobozon és Felcsúton áldotta meg a magyar
hazát anyjával, Máriával együtt, utóbbi mindjárt a maga országának minősítette édes hazánkat, de ez már egy másik történet.
menjetek a Rám-szakadékba, tényleg izgalmas út, bár azt elhatároztuk, hogy legközelebb fordítva közlekedünk: Dobogókőről Dömösig, azaz felülről lefelé
