első fele jó volt, Dömével nagyot sétáltunk a Városligetben, dobáltuk neki a faágakat ezerrel, később két kölyökvizsla is bekapcsolódott, jókat hancúroztak, mi pedig megittunk egy sört és egy üdítőt a Pántlika teraszán. most is, alterosra véve is szerethető a hely, de nekünk jobban tetszett a korábbi, kissé lepusztult szocreálos állapotában, bár mindig benne volt a levegőben, hogy előbb-utóbb kinövi magát. kinőtte, így most 490 forint egy korsó Ászok, viszont jó zene szól és a kutyák is szeretett vendégek
a PIM-ben először szarakodott velünk egy portás, hogy a bicajokat ne oda kössük ki, ahová kikötöttük, hanem 30 méterrel arrébb, úgyhogy teljesen fölöslegesen áthurcolkodtunk arrébb, majd fölmentünk az első emeletre, ahol egy impozáns teremben épp egy éneklős hangú fiatalember olvasta fel a zömmel kékharisnya közönségnek egyik - bizonyára - örökbecsű művét, szerintünk nem volt jó, úgy is mondhatnám, szar volt. amúgy sem szeretjük a felolvasásokat, ráadásul a program performanszokat, zenélést, valamiféle összművészeti tobzódást ígért, mihez képest afféle belterjes, egymást szopkodó bölcsész buzulásba csöppentünk, és uszkve két és fél perc alatt elhagytuk a terepet.
hazafelé még láttunk egy tréfás feliratot egy ruházati diszkont kirakatában. várjuk a macskaruhák, hörcsögalsók, papagájponcsók és aranyhalhálóingek érkezését!
