az idő, reggel óta borulás, de a kedvem mégis inkább egy fokkal jobb a közepesnél, jelentsen ez bármit is. alapvetően jól alakul körülöttem minden, enyhült a karfájásom, írogatom a cikkeimet, egy hét múlva röppenünk Berlinbe, hó végére milliomosok leszünk
de. kicsit aggaszt a munkahelyem sorsa, mármint anyagi szempontból, mármint hogy képes lesz-e megmaradni a cég, és ez lesz-e a munkám a jövőben is, vagy sem. ha utóbbi, új elfoglaltságot már csak Berlin után keresek. az már igazán apró bosszúság, hogy ma sem érkeztek napilapok a sarki kisközértbe, így kénytelen voltam elsétálni a hídhoz, a benzinkútba, de kibírtam
a képekről csak annyit, hogy hétvégén Évi sütött bureket, amivel sikerült felidéznie a tavalyi montenegrói utazásunk ízeit. a húsos sokkal jobb lett, mint a sajtos, de mindkettő finomra sikerült. viszont az ottani joghurtok közelébe egyetlen itthoni termék sem léphet ízét, állagát illetően. a másik képen pedig a babjaink, amelyek még nem sorolhatók az égigérő paszuly kategóriába, de azért nőddögélnek szépen. jó volna legalább egy levesnyit szüretelni róluk, persze azzal is beérem, ha néhány saját termésű szemet belerakhatok majd valami ételbe
