szállt a kabátomra pénteken, amikor föltekertem a Petőfi hídra a pesti oldalon, a kabátomon utazott egészen a budai lehajtóig, aztán fogta magát, és elröpült. ez a jószág engem használt arra, hogy átkeljen a Dunán. ezek után mondja valaki, hogy az állatok nem gondolkodnak
(mellesleg ma délelőtt három részletben kihúzta Viki a fogmaradványaimat, megint nincs egyetlen rossz fogam sem, igaz, többen hiányoznak a fogaim közül, de ez kívülről nemigen látszik)
