és meghalni szólásról nem hallottam még, és bár nem kacérkodunk a meghalással, pénteken úgy döntöttük, meglátogatjuk biciklivel a varázslatos Érdet, persze nem végig kerékpárral közelítünk K-Európa egykor legnagyobb községéhez, ami már rég város, hanem vonattal, és csak Érd-felsőn pattantunk nyeregbe, hogy szemügyre vegyük mindazt a szépet, amit a település honlapja ígért.
az első, ami a meglepetés
erejével hatott ránk (A. is velünk volt), az a tábla, amelynek felirata szerint Érden tilos a támfalakon és lépcsőkön kerékpározni. miből gondolják a helyi elöljárók, hogy bárki is szívesen biciklizne támfalakon?
viszont a Magyar Földrajzi Múzeum megtekintésére én beszéltem rá a többieket, amiért végül rendkívül hálásak voltak nekem, mert egy érdekes, igényesen felépített, helyenként interaktív kiállítást járhattunk végig, amely a nagy magyar utazók és földrajzi felfedezők életéről és munkásságáról adott át rengeteg információt. ami nagyjából a legtöbb felfedezőnkben közös, az a kalandorszellem, ami legalább olyan komoly motivációs tényező volt esetükben - az üzleti megfontolások mellett -, mint a tudományos ismeretek szélesítése
a múzeum után megnéztük Magyarország három mecsete közül azt, amelyik Érden mered méretes falloszként az égre. imaház ugyan nincs a minaret mellett (mint amilyenekben Montenegróban), ellenben fölmehettünk a müezzin csigalépcsőjén a toronyba, de mi épp úgy nem énekeltünk, ahogy már a legtöbb ilyen helyen sem: felvételről hívják istentiszteletre a híveket. 
mindenesetre érdekes látvány az alapvetően földszintes (és rohadt hosszú) város egyik utcácskájának végén álló hatalmas torony
az meg egyenesen meglepő volt számunkra, hogy a Külső-Római utcában álló katolikus templomocska előtt még mindig ott a betlehem, holott a frissen született Jézus ezekben a napokban már éppen a kereszthalálra készült, de úgy fest, ilyen apróságokra nem adnak a helyi egyházfiak
viszont egy hangulatos söröző teraszán a lassan lemenő nap sugaraiban feredőzve még ittunk pár sört, jókat beszélgettünk, tréfálkoztunk, mielőtt fölkaptattunk a diósdi útra (A. előtte azt mondta, kényelmesen lecsorgunk Budára), de aztán Budatétény felé már jó volt, a Camponában bevásároltunk estére, hívtunk még két cimborát, és lángost sütöttünk nálunk.
igazán remek volt ez a pénteki kiruccanás, mindenképpen jótékonyan hatott a főfasz előző napi, ünnepinek szánt ostobaságai és a zsebfasiszták tobzódása után. én már-már rosszul vagyon nemzeti ünnepeink közeledtére, de legalább kompenzálok, mint most is. 
(szombaton a Börzsönybe mentünk, legközelebb arról is fölteszek néhány képet)
