szól minden. nem az apáméról, akinek a teste még ott fekszik boncoltan egy kiemelt kórház proszektúráján, hanem arról a halálról, amelyik bármikor lecsap ránk: tudósra, sportolóra, VV-győztesre. mind meghalunk, szép sorban. mindennek tudatában tovább kell élnünk, bár lehet, a boncasztalt felejtenénk. mindegy. szeretek élni. holnap hívom a lányom, hátha mond valami jót. nem fog, szerintem, de szeretem
