tegnap este, a Kinóban néztük meg a Beszélni kell Kevinről című filmet. remek darab, intellektuálisan nyomasztóan mutatja be anya és fia egyre egyre jobban eldurvuló viszonyát, amely már-már törvényszerűen vezet tömeggyilkossághoz. a főszereplő, Tilda Swinton (Narnia krónikái) abszolút hitelesen alakítja az anyai szerepbe belefásult, fiában egyre inkább az Antikrisztust látó, majd a tragédia után gyászoló és múltjával számot vető nő figuráját. nézzétek meg! (a fenti képen Tilda Swinton a film egyik jelenetében)
a mozi után még játszottunk egy asszociációsat K-éknél, ahol I-sütötte krémest is faltunk, szóval jó lett az este. A. délelőtt hazautazott Ösküre, szerintünk jól érezte magát itt
vakaródzásom (vagy vakarózásom?) ügyében nem győzöm olvasni kedves barátaim együtt érző üzeneteit, hallgatni aggódó telefonhívásaikat. jól esik a permanens a törődés, de immár mindenki megnyugtatására kijelenthetem: barna frottír fürdőlepedőmnek hála, elmúltak a kellemetlen tünetek, az ágyamra terített alkalmatosság már két éjjelen keresztül is bizonyított, így most már biztos, hogy a lepedő irritálta a bőrömet. végre tudok újra aludni éjjel!
