egyetlen misét sem, még a monumentális Saints-Michel-et-Gudule katedrálisban sem, amely erősen emlékeztet a párizsi Notre Dame-ra, legalábbis ahogy a fényképeken láttam. a francia fővárosban még nem jártam, de voltaképpen Brüsszelben sem.
sokkal inkább az Európai Unióban tettem látogatást, ugyanis a belga fővárosból egy-két vendéglátóhelyet és a villámban meglátogatott főteret (Grand Place) leszámítva szinte semmit sem láttam. amit igen, az európai negyedet, azt nem őrzöm meg szép emlékeim között. óriási üvegpaloták, mesterségesen kialakított terek, műfák: ideális közeg az eurobürokratáknak.
a legendás belga sörök nekem túl édesek és drágák, a csokik ehetők, de nem vagyok oda az étcsokoládéért. belgákat (értsd flamandokat és vallonokat) nem sikerült megismernem, egyrészt a nyelvi korlátok okán, másrészt azért, mert nem túl barátkozóak. a legviccesebb (talán egyetlen ilyen) momentum az volt, amikor egy építkezésen két magyar vendégmunkás azzal tréfálkozott jó hangosan, melyikőjük részesítse orális örömökben a másikat. nyilván azt hitték, senki nem érti őket, vagy magasról tettek az egészre. 
vannak persze szép objektumok is a városban, de egy másfél órás gyors végigszáguldás a főtéren nem nevezhető ideális városnézésnek. még az útikönyv lapozgatására sem jutott idő. magánúton valószínűleg soha többé nem utazom Brüsszelbe, ha kiküldenek, esetleg
ez a fenti Saints-Michel-et-Gudule katedrális belső terének egy részlete. mindig odavagyok a színes üvegmozaik ablakokért
ezek a szarvasmarhák éppen az említett katedrális előtti téren ácsorognak. jellegzetes belga állatfajta? mindenesetre némi vidámságot csempésznek a szürke városképbe
a híres Grand Place, Brüsszel központi tere, illetve annak egy részlete. a villámtempó miatt nem tudtam rögzíteni, melyik épület(ek) látszanak a képen, azóta sem néztem utána
ez pedig a legfőbb nevezetesség, a Manneken-Pis, talán épp portugál jelmezben. nem egy nagy szám. úgy tűnik, a belgák hugyos népség: a pisilő kisfiú után pisilő kislány- és kutyaszobrot is alkottak
ebben a képben az az érdekes, hogy még láthatók az utcán a karácsonyi díszletek. ilyentájt nemigen szoktam külföldre látogatni, feltehetően a jövőben sem fogok
itt meg a fenti kép ellentéte, egy zöldellő pálma az európai negyed egyik terének közepén, körötte színes virágok. ennek a pálmának nem sok köze volt a Montenegróban látottakhoz. ettől függetlenül ezen a téren magányosan sétálva, a visszautazás előtti félórában éreztem a legjobban magam Brüsszelben
ez a saroképület ugyanarról a térről látható, ahol a pálma áll. ez pedig kicsit az amszterdami házakra emlékeztetett. kicsit
csupán egy életkép a térről: egy futónő lepihent egy kicsit a testgyakorlás után. Tarlós rendőrei már rég előállították volna Budapesten
csak hogy igazoljam brüsszeli jelenlétemet, készítettem egy fotót magamról is a csupasz fák és a kiszáradt szökőkút előterében
a búcsúképen pedig Bubus is bizonyítja, hogy járt a belga fővárosban, legalábbis azt, hogy utazott repülőgépen.
mellesleg a legnagyobb élmény maga a repülés volt, és az, hogy az átszálló terminálban, Zürichben, volt dohányzásra kijelölt hely. a tériszonyom még megvan, folyamatosan számoltam a légi katasztrófa és a vég lehetőségével, de megúsztam a repülést, hogy ezzel a szép képzavarral éljek
