össznemzeti Rorschach-teszt, avagy privát adalékok Kompország irányváltásainak emlékezetéhez címmel Szolnoki József Németországban élő magyar képzőművész kiállítását tekintettük meg délután az Ernst Múzeumban, hogy betekintést nyerjünk a szakadár alkotó "katolikommunista" múltjába, egyben történelmi visszautazást tegyünk az elmúlt évtizedek Magyarországának máig ható kaotikus valóságába

különleges élményt nyújtott a bíbelődésre alkalmat adó címerautomata, amellyel magam gyárthattam címereket az elmúlt évszázad magyar heraldikájának sablonjaiból, és impozáns volt a fehér abrosszal takart asztalra helyezett 162 söröskorsó, amely az aradi 13 1849-es kivégzését követő 150 év + az azóta eltelt 12 esztendő söröskriglivel való koccintási tilalmáról emlékezett meg

most indulunk a Gödörbe Vasárnapi Gyerekek, Wahorn Airport és Balaton-koncertekre. előre látom, hogy a füstmentes klubban nem fogom megvárni a befejezést, Víg Misiéket amúgy sem kedvelem oly nagyon (mint É.), különösen akkor nem, amikor VM részeg, ami az utóbbi időben elég gyakran megesik, és olyankor a neves gitáros egyszerűen képtelen jól játszani, és a dalszövegeket is rendre elrontja, amivel egyaránt bosszantja zenésztársait és közönségét

(elgondolkodtam azon, vajon mennyi idő alatt fogyasztok el ennyi korsó sört? úgy vélem, a nyári hónapokban csak legurítok ennyit, de lehet, hogy ez túlzás, és ennyire nem vagyok sörissza. ráadásul nyaranta is váltogatni szoktam a sört a fröccsözéssel, ami ugye rontja a sörivási statisztikát)