talán már az új lakásban aludhatunk, még akkor is, ha elsőre csupán az ágyat tudjuk beköltöztetni Dunakesziről. végül is laptopon tudok dolgozni, enni törökülésben is lehet, a legfontosabb személyes holmik pedig átszállíthatók hátizsákokban. amióta biztossá vált, hogy odaköltözünk, egyre nehezebben viselem el mostani lakóhelyünk környékét, voltaképpen permanens búcsú állapotában leledzem, bár azért van, amit fájó szívvel hagyok itt: egy-egy házfal-részlet, az Orczy téri közért, a temetőfal, É. elrejtett köve, ami nincs is igazán elrejtve, de csak mi tudjuk, hogy évekkel ezelőtt a mostani helyére tettük. a Teleki téri piacot már elbontották
még van közel másfél órám az indulásig. igényesnek ígérkezik a mai műsorom. egyik vendégem például a képen látható Vodku zenekar vezetője lesz, azé az együttesé, amelynek három tagja úgy megörvendeztetett bennünket múlt hétfőn a Cseh Tamás-dalokkal. szóval indulásig még szortírozom a ruháimat: mit viszek magammal Újbudára, mit adok le az Üdvhadsereg portáján. már ez is a költözésről szól:)
