a tréfásnak szánt címadásért elnézést mindenkitől, de ez jutott eszembe, amikor Fertő tavi biciklistúránk első impozáns városába érkeztünk. az idei balatoni nyaralásunk első felének legizgalmasabb vállalkozása három napig tartott, akárcsak a tavalyi Balatont kerülő túra, csakhogy az akkori kb. 230 kilométernél most 100-zal kevesebbet teljesítettünk, és alig láttuk a Fertő tavat, viszont áttekertünk Ausztriába is, ahol belecsöppentünk egy tűzoltóbálba. részletek a képek mellett, tessék. az első kép egy ruszti falfreskó előtt ábrázolja hattagú csapatunkat. akárha egy világzenei együttes lemezborítós fotója lenne. mindenki eldöntheti, hogy ki a frontember (én Zs-ra tippelek), ki milyen hangszeren játszik, és pontosan milyen muzsikában is utazunk

a zenekar megalapításához azonban abszolválni kellett a Keszthely-Sopron távot, méghozzá vasúton, három átszállással. E. Celldömölkön csatlakozott a bandához

a "mindenütt jó, de legjobb Sopron" szlogen jegyében vettünk magunkhoz élelmiszert és innivalót a hűség városában, hogy aztán a városból kihajtva nagyjából végig lejtős úton, kezdetben erdőben gurulva közelítsük meg a Fertőt

közvetlenül a határon aztán egy divatbemutatón is részt vehettünk. a képen látható manöken a híres Mitrász-szentélyben kellette magát, ahová egy bőbeszédű tanítónő invitált bennünket, aki sokat beszélt, de keveset mondott

jómagam például hamar kifeküdtem a hallottaktól, bár valójában az áldozati bikát szimbolizálom. még jó, hogy most nem jött a herezabáló skorpió

alább pedig már a legkisebb szabad királyi városunk, a barokk és reneszánsz építészeti jegyeket felvonultató osztrák kistelepülés egyik fali domborműve látható, amely mentén nyomon követhető az útvonalunk

ez pedig az enyhet adó, nevenincs étterem teraszán ábrázolja a társaságot a terülj-terülj asztalkám körül. itt egy Zoli nevű magyar pincér szolgált föl, érdekes információkkal gazdagítva ismereteinket a magyarok kinti munkavállalásáról, legalábbis ami a vendéglátást illeti

imhol pedig egy rusztikus épület a helyi kávézó teraszáról nézvést, persze a rusztikus szó csak gyönge szójáték. az itteni szintén honfitárs pincércsaj már nagyon kivolt a sógoroktól, amit meg is osztott velünk

a következő fotón Páva Zsolt, Pécs polgármestere látszik a purbach-i kemping mosdója előtt. nyilván testvérvárosi kapcsolatokat épített

ez még mindig a szép csengésű névvel bíró Purbach, a tűzoltóbál, ahová véletlenül csöppentünk. E. sörben úszva cigarettázik, hogy kellő képzavarral éljek, a háttérben É. figyeli az események alakulását

imhol a felejthetetlen hangulatot varázsló világhírű helyi zenekar, a SteirerSound. Boney M-számokból összeállított diszkóegyvelegük hangjai örökké elkísérnek

a megszokott csoportkép rólunk, mint látható, még mindig a bálon. a héttérben a helyiek infúziós pálinkamérő készüléke, látszik továbbá Jürgen és Hans is, bár minden bizonnyal nem így hívják őket. Zs-val később újráztunk a báli pálinkákból

mit mondjak erről? inkább semmit

e meghitt pillanatot rögzítő képen éppen rokoni kapcsolatot ápolok E-vel, aki megemlítette, hogy még egyetlen fotó sem ábrázolt bennünket együtt, ezért ez a póz és a kép tulajdonképpen hiánypótlás

a párhuzamos kép már másnap készült, ahol É. hideg vizet vesz magához, hogy lehűtse magát az előző esti történések miatt

ez az egyik kedvenc fotóm, jól mutatja a táj sivárságát, mindamellett remek hangulatot sugároz, számomra mindenképpen. tó itt még sehol

ez viszont már a tóparton mutatja Podersdorfnál a jó magyar paraszttempót: hogyan szalonnáznak honfitársaink, jelen esetben mi, a vízparti fövenyen. itt például E. méghozzá kézzel-lábbal

Zs. beérte azzal, hogy ragadózó módjára tépte fogaival a zsíros koncot, nyilván egynémely labancot képzelve a szalonna helyébe

bár jóval szerényebben, É. is kivette részét a magyaros lakomából. a háta mögött jól látszik a strand kopársága

itt említem meg, hogy a strandbelépőinket teljesen zagyván állították ki, egyikünk neve sem stimmelt, mind a hatunkat egyetlen családnév alá gyömöszölték, és nem egyeztek a keresztnevek sem. én például Benle lettem

V. és B. kifejezetten elegánsan étkezett (nem hiába dolgoznak a vendéglátásban), igaz, ők kolbászban utaztak, ami magyaros, ám nem kell foggal-körömmel tépni, mint a szalonnát

háttérben egy csöppnyi Fertő tó

a harmadik nap reggelén ötre apadt a zenekar létszáma (E. egy angliai szerződés reményében kivált a bandából). helyszín a fertődi Esterházy-kastély erkélye, és csak négyen látszunk, merthogy

V. az előző esti étterem teraszán rövidital és kávé mellett köszöntötte a reggelt (és vigyázta fölmálházott biciklijeinket)

ez a csiga a kastélykertben található, előnye, hogy nem mászik el, hátránya, hogy gyakori locsolásra és nyírásra szorul

útban hazafelé a Fertőszéplak közepén magasodó Mindenszentek temploma kertjében költöttük el kiadós és rendkívül ízletes reggelinket

bár nem nászút, de azért egy közös fotó itt is készült rólunk. kedvesen, bár kicsit megviselten mosolygunk, ami nem csoda az előző napi 83 kilométer megtétele és az elfogyasztott sörök után

tessék, az említett sörözések egyike. itt épp a beszédes nevű Hidegség település Büszke Tanyájának udvarán

mint ezen a soproni vasútállomás előtt készült képen is látszik, csigafotózásban jó vagyok

Bubus (aki V. szerint E-re hasonlít) épp sörözik

É. a vonaton (valamelyiken a négy közül, amelyekkel hazafelé abszolváltuk az utat) éppen megkéri a kezemet, ami egyrész jelzi a modern, emancipált nő attitűdjét, másrészt tévedésen alapszik, hisz már házasok vagyunk

végül a búcsúfotó a keszthelyi pavilonsor egyik egységében: előttünk a Fertő tó térképe, míg a mobiltelefon kijelzőjén E. portréja nem látszik (pedig 20 kilométer híján ő is megkerülte a tavat, amit majd jól behajtunk rajta jövőre, a Tisza-tóavi túrán)

hát, ennyi volt a nagy túra, természetesen szubjektív válogatásban és kommentálással. ezúton kérem a résztvevőket: bátran egészítsék ki a posztot saját tapasztalatokkal!

különben jól telt keszthelyi nyaralásunk második fele is, kivált szerdán a Nosztalgia- és Giccsmúzeum meglátogatása, a péntek esti bográcsbuli, a szombati sivatagi biciklis kirándulás este, a vasárnap délelőtti strandolás.

most itt pusztulunk a 40 fokos kánikulában Budapesten, de négy hét múlva egy hétvégére visszatérünk Keszthelyre. hányat is kell addig aludni?