ablakpárkány

csütörtökön vagyok majdnem túl. ismét esett, ha nem is bőrig, de alaposan megáztam, amíg kitekertem a halálfaszai szerkesztőségbe, végignyűglődtem egy baromi nyomasztó értekezletet, ahol értesültem egyik jól író és rokonszenves, ám öntörvényű kollégám tervezett közeli kibaszásáról, és egy másik, szintén rokonszenves munkatárs eligazolási terveiről, velük már tucatnyian lesznek azok a kollégák-barátok, akik elmentek vagy kirúgattak az elmúlt másfél évben, miközben éppen miattuk volt elviselhető, helyenként jó ennél a médiumnál dolgozni. majd újra szarrá ázva elbicikliztem Kelenföldre, ahol most először szembesültem apám várható szellemi leépülésével, de remélem, csak a szedett erős gyógyszer miatt akadozott a nyelve, és pakolgatta összevissza a kártyákat. picsába a mai nappal!