képet találtam az egyik hírportál fotós mellékletében, amely úgy írt a fent és lent látható fotókról, mintha már-már festmények lennének, amit azért erős túlzásnak gondolok, de valahogy el kellett adni a képeket.
valami olyasmivé degradálódtam az elmúlt másfél hónapban, mint a képeken látható szereplők: langymelegben dagonyázva édességet zabáló kis köcsöggé (bocsánat a lányoktól). tényleg: annyi nyalánkságot évtizedek alatt nem nassoltam össze, mint az elmúlt időszakban, mintha süteménnyel és csokoládéval próbáltam volna pótolni a zsíros pecsenyéket és pörkölt húsokat meg a söritalt. még 6 teljes nap
utólag visszagondolva a tegnapi interjúra (amit ezúttal nem én kértem, hanem én adtam) azt kell mondjam, nem volt haszontalan. már jó rég óta nem összegeztem magamnak sem az életutamat, amit most megtettem 2 és fél órában Katónak (aki jól kérdezett és jól görgette előre a beszélgetést), és arra kell jussak magammal kapcsolatban: mindent egybevetve nincs okom panaszra, bizonyos területeken pedig inkább sikeresnek mondhatom magam, mint sikertelennek, és nem törölném ki még az egyébként rossz, szégyellnivaló történéseket sem a múltból.
visszatérve a mára, remélem, a kölcsönzött három filmből legalább egy jó lesz; majd referálok (vagy nem). keretnek pedig álljon itt a másik kép egy újabb nassolgató meztelen nővel. mindenki eldöntheti maga, melyik fotó a szebb. persze, nem kell mindig versenyeztetni a szereplőket
