Bács-Nagykun-Szolnok megyében, erről hivatalos értesítést küldött a megyei rendőrfőkapitányság.
mintegy két hete kapott elektronikus levelet a szerkesztőségünk a kapitányságtól, h egy enyémmel azonos nevű eltűnt személyt keresnek, tudunk-e segíteni. valószínűleg az impresszumban leltek a keresett névre, hátha én vagyok az eltűnt személy. nem én voltam. nem tudtunk segíteni, apámon kívül nem ismerek mást, akit ugyanígy hívnak.
aztán tegnap jött az újabb e-mail, hogy megtalálták a nevemet bitorló eltűnt személyt, méghozzá holtan. szóval a megyei rfkp. szerint én már nem létezem. na, most kéne új életet kezdeni, adótartozás nélkül, retusálva a múltbéli hibákat!
persze ez baromság. természetesen csak egy nevemet viselő személy halt meg (hogy is tudnám holtan leírni ezt az esetet?) másrészt "úgy vagyok jó, ahogy így vagyok", minden hibámmal, restanciámmal együtt, hiszen ha nulláról kezdenék, akkor minden jót is el kellene veszítenem, azt pedig nem akarom.
a szituáció halványan emlékeztet arra a csaknem 20 évvel ezelőttire, amikor egyszer szabadnapot vettem ki a munkahelyemen (az iskolában, ahol tanítottam), és a szép tavaszi délelőttön kibicikliztem a közeli Új Köztemetőbe tanulni (államvizsgára készültem). nem messze a bejárattól megpillantottam az aznapi temetendők névsorát. a táblán f2-nél az én nevem állt. fura érzés volt.
végül nem vártam meg a saját temetésemet, bár talán érdekes lehetett volna, hogy néznek ki a névrokonom rokonai. valószínűleg ugyanúgy, mint bárkiéi.
inkább tanultam, sikerült is a vizsgám
