olvasható annak a két csokifigurának a vonalkódos hátoldalán, amelyeket aputól kaptunk. a két 40 grammos öregember természetesen kakaós bevonómasszából készült, de van bennük hidrogénezett növényi zsír, emulgeálószer és természetesen szójalecitin is, arcuk kissé gyűrött, de hatalmas szemekkel néznek a világba, csókos ajkaik gyermekarcokat vadásznak, mint a többi társaiké.
ami újdonság, az aggok szakrális jellege, ami nyilván összefüggésbe hozható a kurzusváltás keresztényinek csúfolt dominanciájával. a vénemberek kezében pásztorbot kettős kereszttel, illetve maga a Biblia, süvegükön szintén kereszt, piros köntösükre zöld kabátot húztak, nyakukban piros stóla. furcsa, hogy a két öregnek nincs a kezében pirosalmás-aranyágas telizsák, és a hátukat sem terheli ajándékos puttony. ezek a lények kizárólag igét kínálnak a kicsiknek, illetve azt, hogy a rosszakat jól elnáspángolják a pásztorbotjaikkal.
a legérdekesebb azonban a nevük: Szent Mikulás. szerencsétlen páriákat már az átkosban is átnevezték az antiklerikális szocisták Télapóra, utánuk visszatért a Mikulás, ez a Szent előtag viszont teljesen új a csokipapíron.
a Szent Miklós rendben, elvégre a hagyomány szerint ő volt az, akitől eredeztetik a gyermekekkel jótékonykodó püspök legendáját, na de a Szent Mikulás újkeletű. olyan ez számomra, mintha például Szent István helyett Szent Pistát, Szent Teréz helyett pedig Szent Terust mondanánk. különben nem zavar egyik változat sem
