múlt pénteken a Mamitól. talán egész életemben nem ismertem annyira jólelkű, segítőkész, jó kedélyű embert, mi ő. 2005 őszén ő fogadott bennünket Keszthelyen, mivel É. szülei épp Pesten voltak, V. pedig még nem költözött vissza a Balatonhoz. szóval Mami volt az első felnőtt keszthelyi rokon, akit megismertem, és mondhatom, rögtön befogadott a családba. ő volt az az asszonytípus, akit az orosz regényírók a családot összetartó lélekként szoktak ábrázolni. mennyi történetet tudott mesélni: komolyakat, könnyedeket, szellemeseket, szépeket.
mintegy két éve azt is felajánlotta, hogy tegezzem, de még udvariasan sem voltam képes letegezni, hisz én már csak nyolcvan fölötti életében kerültem vele kapcsolatba. egyedül a halála reggelén köszöntem el tőle tegező nexusban, amit már nem hallhatott.
nagyon fog hiányozni