voltaképp semmi érdemleges nem történt velem ezen a héten, magánban semmi, dolgozóban legfeljebb az, hogy újra meglátogattam a Lágymányosi híd alatt sátrazó hajléktalanokat, erről épp kint van az írásom a címlapon.
a helyszín adta alkalmat kihasználva jól elbicikliztem kedvenc Kopaszi-gátam végébe, ahová kizárólag hétköznap, munkaidőben szeretek kimenni, mert olyankor kevesen vannak, így van időm elmélázgatni magamról, másokról, egyáltalán a nagybüdös életről. nem, nem voltam depressziós az elmúlt napokban, bár kis melankólia mindig fellelhető a lelkem mélyén, ugyanakkor semmi sem villanyozott fel különösebben. na, és a Kopaszin lefotóztam a giccsbe hajló szomorúfűzemet. visszafelé pedig a sündisznónak nevezett kedves templomocskámat. szívesen látogatom ezt a templomot, mert ez viszont nem giccses, puritán, általában egyedül vagyok benne és jók a fényei.
most családi hétvégézünk, ma apámnál a megunhatatlan römizés (mindig veszítek), holnap É. rokonaival szülinap Keresztúron. de előbb még ma kettőre benézek a szocikhoz egy sajttájra, lévén ügyeletes vagyok
(jövő szombati ügyeletesként majd köcsög hőbörgőkről írhatok a legnyomorultabb nemzeti ünnepen, de aztán egy jót előhalottaknapi temetőzünk)
