szombaton, de csak most tudok időt szakítani a beszámolóra. részben tényleg nem sikerült eddig foglalkozni a blogommal, részben kell egy kis időt hagyni, eltávolodni az eseménytől, hogy kiszűrjem a számomra legfontosabb momentumokat.
mindazonáltal ez a bejegyzés nem a szavaktól lesz hangos (bocs a képzavarért), hisz a képekkel és rövid írásos kiegészítésekkel többet adok talán vissza, mintha tisztán csak megfogalmaznám az élményt.
összességében nagyszerű volt ez a családi hétvége, szerettünk együtt lenni, marháskodni, enni-inni, kicsit művelődni, én például most lőttem nyíllal életemben először. (hiába, ehhez meg kellett várni a nemzeti együttműködés forradalmi kormányát)
akkor a képek, 12 darab, időrendi sorrendben
lányaink combjai a vonaton, söreik a kezeikben, mosolyuk az szájaikon (én látom)
a komáromi kenyérmúzeum bejárata fölött a korláton dagad a pékné hátsója
E. mögötte E. néni valahonnan az idő mélyéről
V. vigyora beragyogta az egész hétvégét, itt a múzeumban örül a hajdan sült kenyereknek
közben egy kép kiesett, ami baromi zavaró, hisz sokat szórakoztam a kicsinyítésével. így most ez, mindahányan
itten meg egy tankot vettünk birtokba a Duna-partján, még innen
filmszínház odaát. a régi szép idők... itthon például Rákóczi Mozgónak hívták az ilyen intézményeket
ez előttről is kiesett egy fotó, amelyen épp költjük a külföldi vacsoránkat (bassza meg, nem volt knédli)
a képen: győzelem
újabb komárnói népi motívumok, gazdájuk a fent látható, tarkónszurkált nő a kocsmából
befejezés itthon: gazdagréti csendélet
mégis sikerült pótolni a két kieső opuszt.
itt Zs., a nyilas
itt meg esszük a knédlitlen étket. egyébként e helyen vertem be a fejem kurvára a német-argentín meccsbe
