összejövetelen is voltunk múlt héten, kettőre hívtak, egybe belecsöppentünk. időrendben ez utóbbival kezdem.
még csütörtökön este, a Városház parki pálinkafesztiválon dúló Kiscsillag-koncert és K-ékkel közös turisztozás után nem akartuk elengedni az estét, és É-vel még bevettük magunkat a jelenbe, ahol a különteremben véletlenül egy nemzetközi születésnapi rendezvénybe szaladtunk. persze nem hívtak, de ki se néztek, és néhány arcot, például a holland Hanst, az angol Tomot és az amerikai Clasht ismertük a Barin keresztül, és a tűrhető dj-munkának köszönhetően meg É. ritka táncolhatnékja és a szervírozott citromos fasírt miatt ott ragadtunk vagy éjjel 2-ig. meg is látszott másnap (a kép azonban szombaton készült a Kamarában, ahová Andrással és Amival ültünk be beszélgetni és szolidan sörözgetni az Európa Nap után)
de mondjuk a vörös szemeket leszámítva egész jól abszolváltam a pénteket (interjú a környezetvédelmi miniszterrel, a volt sportminiszterrel és az emeszpé elnökével), amit korábban zártam munkailag, és 4-kor már Arabsanyival sörözgettem a Turiszt teraszán
na, ez után jött a mélypont a Morrison's Pub nevű egységben, ahová Emese hívott bennünket és közeli barátainkat a szülinapjára. a bejáratnál egy kigyúrt, kopasz köcsög azzal indított, hogy nem engedte bevinni E. ajándékát, egy üveg likőrvodkát, le kellett tenni mellé a kisasztalra, hogy majd E. kijöhet megnézni, de ő sem viheti be, csak majd távozáskor haza. ez még elment volna valahogy, ám ekkor a csávó megfogta a nadrágomat, és megkérdezte, melegítőalsó-e. sötétkék vászonnadrág volt rajtam, az alja arasznyira felgyűrve a biciklizés miatt. mikor mondtam, hogy nem melegítő, a kopasz még hozzátette: hajtsam le a szárát. jó, majd lehajtom - mondtam, és bementem. alighogy az asztalunkhoz értünk, egy pincér pattant mellém, és szólt, hogy a hátizsákomat vigyem ki a ruhatárba. a borzalmas és kurva hangos zene mellett ez volt az utolsó csepp a pohárban. mondtam, nem adom be, mert mindjárt megyünk. úgy is lett, 10 perc és egy pohár sör után elköszöntünk a barátainktól, és távoztunk, pedig szívesen velük maradtunk volna. kifelé még megmutattuk E-nek az ajándékát, majd gyorsan leléptünk. soha, soha többé nem tesszük a lábunkat ilyen undorító helyre!
szerencsére aznap este még egy születésnapra hivatalosak voltunk, a Vas utcai Roham udvarába, ahol L. ünnepelt barátaival, akik közül nekünk is többen barátaink. itt remek volt a hangulat, betoltuk a bicikliket, kiraktuk az asztalra L. ajándékát, a kétdekás Kevertet (viccnek szántuk, bejött), jó zenék szóltak normál hangerővel, és jókat beszélgettünk Katával, VAndrással, PMónival, Bárdos Ágival, Barcs Mikivel és a többiekkel, fogyasztottuk szépen a söröket, É. ugyan kicsit előbb hazament, de én is csak addig maradtam, amíg még illendő, egyszóval jó volt.
(ui.: kedves G., sajnos biciklis képet nem tudok föltenni magamról, mert É. ugyan próbált néhányat készíteni rólam a Népligetben, de már sötétedett, és egyik sem sikerült.majd legközelebb)
ja, és még megemlítem, hogy szerdán délelőtt munkaügyben jártam az Állatkertben, ott készültek a zsiráfos fotók. tök jó volt, ahogy az állat hosszú nyaka átnyúlt a fejem fölött. nagyon mókás, mikor ezek a hatalmas jószágok a hegyes és lila nyelvükkel nyalogatták a kifutó mellett álló kisgyerekek buksiját, az anyukák pedig nem győzték menekíteni a skacokat a sprőd zsiráfnyalintások elől
