kinaposodott végre valahára, ráadásul ma jól kialudtam magam (f10), elkávézgattam, biciklizgettem a napsütésben, és még a délutáni munkakezdés sem lohasztotta a kedvemet, legfeljebb lohasztgatta. most is itt ülök a szerkesztőségben (ügyelet), föltöltöttem a híreket reggel f7-ig, már csak azt lesem, történik-e valami váratlan celebhalál, metrótűz vagy földrengés az angyalföldi lankákon, de talán eseménymentes lesz a hátralévő másfél óra.
eszembe jutott, hogy kábé 3 hete, szintén egy kényelmesebb szerda délelőttön redőnyhúzás közben láttam, hogy a szembenéni rémülten integet felém, és vadul mutogat a második emelet irányába, így kénytelen-kelletlen kimentem a körfolyosóra, hogy megnézzem, mi az a borzasztó valami, amit lát, gondolatban már felkészültem a legrosszabbra, vérbefagyott hulla vagy a prostituáltnak öltözött morvai krisztina látványára, amikor megláttam, hogy a másodikon, a kiabálós börtöntöltelékék ajtaja mellé kirakott nejlon szemeteszsákból egy nyestféle állat próbálja meg kiszedni a még ehető falatokat, egy pillanatra hátranézett, nyestszemet néztünk, aztán a kis ragadozó visszafordult a zsákmányához, és ragadozott tovább.
megnyugtattam szembenénit, hogy ezek az állatok nem bántanak, inkább félnek az embertől, ha megtalálja a párizsihéjat, biztosan odébbáll, aztán visszamentem a lakásba, és közben eszembe sem jutott, hogy megörökítsem a nyestszerűt, pedig jó lett volna.
holnap viszont már fotózhatok újra, ma este meghozta a fényképezőt É. anyukája Keszthelyről. elsőként a palántákat örökítem meg, bizonyítandó, hogy remek paraszt válik majd belőlem, aztán mindenfélét, például hétvégén Veszprémet. (tegnap este még egy elég rusnya pókot is megmentettünk É-vel és gyufaskatulyával a konyhában, és ez akár egy másik állatos történet is lehetne, de mára elég)
(remélem, ez az utolsó lopott képem, és az aláírás szerint nem is nyest, de ehhez hasonlított legjobban a mi kis háziragadozónk, csak talán nem volt ennyi szőre neki)
