a bejegyzéssel, hiába, ez a keszthelyi húsvét évről évre komoly megpróbáltatások elé állít, de szeretem. rokonság, locsolási mizéria, nagy trakták, sörök és egyéb gonosz italok, gyereknyüzsgés. az idei egyik csúcspont a S. féle 50 forintos, német feliratú cimkével ellátott hazai sörféleség volt, inkább nem részletezem az ízét. mindig megfogadom, hogy a jövőben csak jó minőségű italokat fogok inni, aztán tessék, rendre beleszaladok a különböző pancsokba, aztán rendre rosszul is viselem. sebaj, majd legközelebb.
ezúttal - és kábé még egy hétig - nem töltök fel saját fotókat, ugyanis Keszthelyen felejtettem a fényképezőgépet. szerencsére ma megkerült G. csizmájában. ne kérdezzétek, hogy került oda. jövő héten É. anyukája fölhozza Pestre. akkor menten lefotózom a palántás dobozokat és cserepeket, bizisten szépen kibújtak a hajtások.
most filmek jönnek (Titanic Fesztivál), könyvek (az összes restanciám), kirándulások (Rám-szakadék vagy valami kisváros a közelben; ja, és hó közepén Veszprém E-nél. meg sok biciklizés, úszás, futás. a munkámmal változatlanul nem vagyok kibékülve, nem ilyesmire van szükségem, a rádiózáson kívül alig van sikerélményem, sőt, inkább frusztrál ez a napi megfelelési kényszer. keresni kell újat, már csak azért is, mert idén ősznél tovább már nem szabadna odázni az elköltözést.
egy búcsúnyulat azért még idekanyarítok
. ez a kedvenc nyulam
