volt az idei március kezdete, rokonok, barátok, kollégák, tanítványok mondtak, írtak kedves szépeket nekem, és mi tagadás, egy olyan exhibicionista embernek, mint én vagyok, jóleső volt néhány napra szeretettel övezettnek lenni. persze, gondolom, ez mindenkinek jó.
vasárnap előbb apám lépcsőházából lopta el egy kedves ember a G-tól ajándékba kapott bonsaimat (mikor búcsúzáskor újra megköszöntem neki az ajándékot, már mosolyogva mondta, hogy nincs mit). később egy közepes nőnapi estét abszolváltunk a Gödörben. Takáts Eszter remek volt, a Singas Project kiváló, a Rutkai Bori nyávogós, a Bárdos Ági erőteljes, a Nemjuci hangos. K. barátunk részeg. külön említést érdemel Péterffy Bori, aki új oldaláról mutatkozott be:
gitározott is, és valami kurvajó zenét produkált. (Bárdos művésznő még mindig nem neheztel azért, hogy évek óta halogatom a róla készülő interjúkötet munkálatainak elindítását. lassan tényleg kezdeni kellene) szegény másik Bori meg próbálkozott, próbálkozott, szeretem is kedves melegségéért, csak hát az éneklés nem feltétlenül az erőssége neki. legközelebb koncert szombat este a visegrádi riportos kirándulás után: Korai Öröm lemezbemutató szintén a Gödörben. aztán 19-én Cabaret Medrano a Nagycirkuszban. azért ez a Rutkai Bori szám tetszik
ma úszás után meg - immár hagyományosan - É. a Noé Bárkájába hívott ebédre a képen látható 2 személyes csülöktálra. impozáns, de nem volt olyan ízletes, mint a múltkori bőségtál. valahogy szétsütötték a húst, amelyen még így is szépen hagytak zsiradékot. (azért mindjárt megvacsorázom a maradékot).
ezúttal még egy fotót mellékelek, hisz kihagyhatatlan, hogy a körúti kirakatban látott halott csecsemőkről beszéljek. íme, az élettelen kisdedek:
angol használt gyerekruhákat kínáltak a boltban, ehhez használták próbababáknak a babákat. csak kicsit hullára sikeredtek...
vigasztalásul lehet bennünket nézegetni a Noé Bárkájában készült képen:
szépek vagyunk, ugye?
