alatt állítólag teljesen kicserélődik egy ember sejtállománya, némi túlzással már nem is azok vagyunk, akik hét évvel korábban voltunk. Márpedig Évivel éppen hét éve házasodtunk össze, amit azóta sem bánok. Voltak/vannak ugyan komoly verbális összecsapásaink, de összességében nem hiszem, hogy mással nyugisabb lenne az életem, sőt, talán unalmasabb. Van még min javítani, persze, de kijelenthetem: ma is szeretem a feleségem. Igaz, már hat évvel a frigyet megelőzően is szerettem, merthogy idén július közepén lesz 13 éves a kapcsolatunk. Szóval rendben van minden. (Jövőre lehet majd azzal viccelődni, hogy nyolc gombócból is sok, utána meg a macskák kilenc életével. Aztán bronz.)
Erzsi mama vendéglőjében költöttük el idén is az évfordulós ebédet a Pajkos utcában. Én választottam jobban: natúr csirkemell Sopszka-saláta ágyon (szám szélén a joghurt). Évi valami besamelles madarat evett krumplival (fancsali arckifejezés), Zsófi bolognait falt (tésztaszippantás közben). Nekem jól csúszott a Zlaty. Szép nap volt ez. Igaz, az évfordulás tegnap volt, de az is jó délutáni programmal járt: Péterrel és Zelmával sportoltunk és játszótereztünk Dunakeszin, aztán szlovák kolbászkák Cézár-salátával meg finom cseh és szlovák söröcskék, némi almapálinkával. Fasza nap volt! És ma hét éve indultunk nászútra Szerbián át Montenegróba, ahonnan még Albániába is átruccantunk. Na, az volt eddig életem legjobb utazása, azóta is ajánlom mindenkinek a fekete hegyek országát. Most az ebéd mellett az augusztusi görög utunkat tervezgettük.
