ablakpárkány

(fotó by Paréj Kata) már beszámoltam bő egy éve, ezúttal újra elbicikliztünk oda Kata barátunkkal, hogy megmutassuk neki felfedezésünket, vagyis hogy létezik a kerületben már tavacska is a Feneketlenen kívül, a Kék, amit helyesen Kék-tónak kellene írni, de egyben is tetszik a neve. természetesen zöldami újdonság, hogy felújították a tó mögötti játszóteret. a korhadó fasárkány helyébe egy jókora világítótornyot imitáló csúszdát emeltek, amiről remek csúszás ígérkezik, kivált, ha az ember lányának nem csúszik föl a szoknyája ereszkedés közben(fotó by Paréj Kata) combja a fémre tapad, ezért kifordul egyensúlyi helyzetéből, és megijed, mint az Zsófival is történt, de azért végül még egyszer le mert csúszni apai segédlettel, aztán újra egyedül is lehetett még hintázni, és a hinta fölött tollasozni. az Első Kéktói Tollaslabda Versenyen 2-0-ra legyőztem Katát, aki derekasan küzdött, csak hát jobb voltamott volt aztán a már egyszer megismert fagyizóahol Zsófi Hupikék fantázianevű gombócot kért, és két nyalás közben megkérdezte:  - miből készült? - törpehúsból - vágtam rá az evidens választ, amit nem firtatott lányom. ez a kirándulás sem végződhetett másként, mily oly sok: Zsófi elaludt a biciklinde aztán a tervek ellenére mégsem kötöttük ki a fejét, inkább hagytuk kókadozni hazáig