ablakpárkány

augusztusában is éppen olyan csodálatos és kellemes hely, mint 2006 november közepén, vagy 2011 március végén, csak a hangsúlyok kicsit másfele tolódnakmost például inkább a Duna-parti séta volt erős, mint a Karácsony Múzeum, vagy a befagyott patak partján csámborgás,netán egy őszi skanzenlátogatás. első alkalommal láttuk a Kacsakő (Kőkacsa) kocsmát a parton, de nem mentünk be, helyette megetettünk vagy két tucat kacsamadarat, aztán elsétáltunk a központigott fölmentünk a Karácsony Múzeumhoz, amit egyedül körbejártam, amíg Évi tölcsért vett Zsófinak. volt egy közös fotónk a püspökkel (több is akadt), megsúgtam, mit kérek Mikulásrautána a nagy fehér ortodox templom irányában végigtoltam a babakocsit a kockaköveken, majd a Bartók utcán fölfelé és visszafelé, érintettük a Dalmát Kocsmát, ahol is Zsófi elhagyta a Bakit, de néhány száz méterrel lejjebbről, ahol észrevettük a hiányt, visszagyalogoltam értea Templom téren beültünk a Keresztelő Szent János Vártemplomba. zsúfolt agyonbarokk belső, meghitt hangulattal, pár perccel később Zsófi arcra esett a templom előtti kövezetenén meg bekéretzkedtem a közeli Czóbel Múzeum mellékhelyiségébe, majd telefonon kölcsönadtam Andrásnak az autónkat, hadd vigye azzal a fiát nyaralni, Tihanyba, egy a Belgráda Szerb Ortodox Püspöki székesegyház kertjében átélt gyors halálközeli élmény utána Szentháromság térről fölvezető szűk passzázson megközelítettük az ország legjobb lángosozóját (sajtos-tejfölös fokhagymával bolondítva), meghallgattunk egy furcsa ütőhangszeren játszó férfit a térenZsófi nagy derültség közepette két marokkal túrt a zenélésért kapott pénzbe (ahogy tanítottam), majd elsétáltunk a kocsihoz, és hazajöttünk. három órásnál nem volt hosszabb a kirándulás, mégis megérte!