kirándulásaink legjobbika volt a múlt hétvégi, lehet, hogy azért, mert nem nagyobb társaság részeként voltunk barátainknál, hanem csak hárman, így olyan családiasra sikeredett az ott létünk. első nap jóformán el sem mozdultunk a háztól, annak is a teraszától, gyakorlatilag délután kettőtől éjfélig ettünk és iszogattunk a beszélgetés mellett, én például laza fröccsöket fogyasztottam, mértékkel, igaz, estefelé beköszönt a Kenő főzte házi pálinka is, de attól sem szakadt el a film, sőtZsófinál már előbb elszakadt, ugyan nem a pálinkától, szóval pancsolás után jót aludt a matracon Iszka kutyával, aki még a főtt kukoricát is félbehagyta a szunyókálás kedvéért. legalább 40 fok volt, Kenő hideg vízzel locsolta alattunk a betont, hogy ne főjünk meg, de hát nyár vanmásnap délelőtt kirándulni mentünk, elsőnek Bélapátfalvára, hogy megnézzük - egyebek mellett - a képen látható Recska-patakot. fasza név, a zsargonban a recskázás a hímnemű egyedek önkielégítését jelenti. nem akarok belegondolni, hogy esetleg a dombtetőn álló ciszterci apátság és monostor egykori lakói a patakba verték a vernivalójukat, és onnan a név. Zsófi mindensetre beleálltíme, az épület, előtérben feleségem fejével. amit tudni érdemes a monostorról: A Béli apátságot II. Kilit püspök alapította 1232-ben a ciszterci szerzeteseknek.
1241-ben IV. Béla király seregei a tatárok elől menekülve az apátságnál vették fel a küzdelmet az őket üldöző tatárokkal. 1412-ben Zsigmond király, majd később 1460-ban Mátyás király erősítette meg az apátságot régi jogaiban. Mátyás halála után azonban e birtokokat egyházi és világi személyek foglalták el. 1495-ben Verebélyi apát birtoka volt, aki Bakócz Tamás egri püspöknek engedte át az apátság jövedelmeit, s ettől kezdve folyamatosan az egri püspökség birtoka maradt. 1534-ig a szerzetesek éltek a monostorban, akkor Perényi Péter a püspökség birtokait is elfoglalta, és Eger környéke református hitre tért át. Ekkor a szerzetesek a zaklatások miatt elhagyták a monostort. A lakóitól elhagyott és a birtokaitól megfosztott monostor lassan omladozni kezdett, a templom is romos állapotba került, Apátfalva pedig 1562-ig a szarvaskői vár tartozéka lett. 1678-ban I. Lipót király az egri káptalannak adta a falut. 1700-ban a király Telekessy egri püspök kérelmére az apátság összes javait a létesítendő egri papi szeminárium fenntartása céljából adományozta. 1700-tól 1945-ig a település az egri papi szeminárium birtoka volt. 1910-ben 1852 lakosából 1833 magyar volt. Ebből 1721 római katolikus, 36 református, 70 izraelita volt. (Wikipédia)néhány életkép belülről is. Kenő oltár elé vitte Ildit, ami egy ateistától legalábbis szokatlan gesztuslányaim helytelenkedtek a padsorban. Évi épp rádiózik, Zsófi pedig nem átall vetkőzni a szentélybenmíg én az Úr hangját hallgatom a fejhallgatóból, mint látható, a Magasságos is nekem fényesedikde a kismajom csak nem nyughatott, ezértmagamhoz emeltem a gyóntatószékbe, hogy tanuljon egy kis alázatot és katolikus viselkedéskultúrát. nem véletlen, hogy rögtön feszületbe vágta a karocskáitbiztos ami biztos, még a szentelt Recskából is magunkhoz vettünk pár petpalacknyit, hogy átjárjon bennünket is az, aminek ilyenkor át kell járnia az embereketitt meg már Ildi ad kézrátéttel bátorítást férjének a szilvásváradi kisvasúton, hogy kellő önbizalommal pillanthassa meg a végállomáson a térség legnagyobb vízesését (ami valójában egy egyszerű zuhatagocska)én viszont már rögtön megérkezéskor szárnyaltam, csaknem egy sasmadár fesztávolságával. a kaja (babgulyás, kenyérlángos, gyros, rántott sajt) a találomra választott teraszon borzalmas volt, sajnos elfelejtettük a nevét, hogy óva intsünk benneteket. viszont a kólájuk isteni!végül megérkezett a szent család Mátramindszentre, Zsófi a haját is feláldozta a hit oltárán, mi pedig derűsen tekintünk a jövőbe (az én szemeim is mosolyognak a napszemüveg alatt) köszönjük!szombat este játszottunk egy jót (scrabble, barchoba és persze mesterlogika), parázson és rácson kukoricát sütöttünk fűszeres vajban forgatva (nem lett az igazi, bár vagy két órán át készült), és pálinkázgattunk kicsit (én már söröztem az előző napi fröccsözés után) hát így