ablakpárkány

vagyunk valamennyien - ez, vagy valami nagyon hasonló volt a szlogenje a szép nevű Esztergom előző polgármesterének, Tétényi Évának, akivel jó kapcsolatban voltam még politikai újságíró koromban, készítettem vele jó néhány kisebb és egy mélyebb interjút is, és mikor e nagyobb lélegzetű beszélgetésen a városban jártam a fotós kollégával gyakorlatilag kedvenc újságírójának nevezett, ami megmelengette az szívemetnevezett kollégával akkor is, mint mindig, átmentünk a szomszédos Szlovákiába, egész pontosan Párkányba, aminek legfőbb nevezetessége az esztergomi Bazilika, amelybe ezúttal be is mentünk. szép, na. ja, és fölfedeztük a Macskalépcsőt, amelyen keresztül fölgyalogoltunk a székesegyházhoz (a kincstárat és a várat nem néztük meg, egyrészt mert nem érdekelt, másrészt mert már nagyon éhesek voltunk, így felerősödött a vágyunk a párkányi Vincent Pub & Bar meglátogatására). a nevével ellentétben közönséges étterem és söröző terasszal. emlékeink szerint ott kiváló volt a konyha, de szombaton csak ízetlen, zsíros cuccokat bírtak elénk rakni. de a sör és a borovicska legalább jó volt utána még átmentünk egy másik egységbe, de ott már csupán egy sört ittam, aztán indultunk haza, hogy Pilisvörösvárnál defektet kapjunk egy csavar miatt, és onnan lépésben, két gumifújás mellett gurultunk el hazáig ezen a kiránduláson búcsúztattuk barátainkkal a nyarat