ablakpárkány

határozták meg a vasárnap délutánomat, mivel úgy határoztam, hogy a Villányi úti Budai Arborétum lenti, vagyis a Ménesi út alatti részlegében múlatom az időmet olvasással, és csakugyan. egy árnyékos padot találtam, és ott olvastam néhány fejezetet drMáriás felejthető balkános könyvéből (amit éjszaka aztán jól kiolvastam, de csak azért, hogy már túl legyek rajta végre). aztán inkább a növényeket kezdtem csodálni és fotózni, álljon most itt egy 25 képből álló sorozat, szöveg nélkül, mert egyrészt nem minden bokor és fa mellett volt kitéve leírás, másrészt nem ismereteket szeretnék átadni, csak hangulatot. íme

ez volt az örökzöld blokk, de lesznek még tobozosok

vízi világ bambusszal

Matula bácsi kunyhója kazánháznak álcázva, robbanásveszélyesen

az újabb tűseka népszerű rovarszállás, ahol csak rovarokat nem láttunk még soha

itt meg már megjelent a fauna is. ez egyébként legkedvesebb helyünk a parkban, a biokert. van itt minden a macskamentától a levenduláig: kis vérfű, kerti kakukkfű, tatárhagyma, bazsalikom, szurokfű, oregánó, ebgyógyító fű, rozmaring. csodás, amikor a fűszernövények leveleit kicsit megdörzsöli az ember, és átható illatanyag vonja be a bőrétpadlizsáncsipkerózsa, és a termése, a csipkebogyó

érdemes megfigyelni a bogár páncélzatának a mintájátSzilszakáll

ritka ronda épület az egyetem maga, nem is értem, hogyan rémálmodhatták abba a gyönyörű környezetbe

ez pedig itt a tengerentúl felhozatala, de oda nem lehet hétvégén bemenni, így hát biciklire ültem, és feltöltődve hazatekertem. menjetek el kedveseim, egy fillérbe nem kerül, és nagyon jó élmény