ablakpárkány

kis híján ott maradtunk a montenegrói hegyek alján. okulva az előző napi lassú határátkelésen Horvátország felé, úgy döntöttünk: levágjuk a horvát szakaszt, és Montenegróból egyenesen a bosnyák határ felé vesszük az irányt, ott pedig majd olcsón tankolunk. nem részletezem: eltévedtünk a kedves csengésű, cseh sört idéző nevű Krusovice falu után, föltekeredtünk egy egysávos, védőkorlát nélküli elbaszott hegyre, egyik oldalon karnyújtásnyira a sziklafal, másikon lelógott a kéz a szakadékba, a(z) - mint később kiderült - ekkor már vírusfertőzött - Zsófi időnként elhányta magát a gyerekülésben, végül kiüresedett benzintartállyal elkeveredtünk egy hegyi tanyára, ahol a Vojvodinából származó kecskepásztor megkönyörült rajtunk, és vagy 10 liter benzint töltött a tartályunkba, amivel eljutottunk egészen a hercegovinai Trebinjébe, ahol tankoltunk. a jó pásztor és családja egy fillért sem fogadott el tőlünk! végül sok-sok óra hegyi utakon történő autózás után megérkeztünk újra Szarajevóba, ám nemzetközi filmfesztivál ide vagy oda, szakadt az eső, mint a fene, így azon az estén sem láttunk szinte semmit a városbólegy kis szarajevói hangulathoz meg kellett várnunk a reggelt, ahol az immár jobb állapotú és kedvű Zsófit megint elvarázsolták a galambok, valósággal táncra perdült közöttükén pedig megittam törökös kávémat a rézfindzsából ebben a kis kávézóban, ahová nem sokkal a kép elkészülte után mellénk telepedett egy újvidéki magyar pár Zsófi-forma kislányukkal. velük beszélgettünk még egy kicsit a szerbiai állapotokról. abban valamennyien egyetértettünk: Bosznia-Hercegovina roppant olcsó ország a szerbek és a magyarok számára egyaránthozzáteszem: a helyiek nagyon kedvesek voltak, útközben ennél a zuhatagnál ittunk egy kávét, miközben a helyi alkoholisták pénzt adtak, hogy vegyünk a gyereknek csokit, miközben a pincércsaj angolul érdeklődött kedvesen Budapest iránt, majd mutatott egy hirtelen a semmiből előhalászott élő kisnyulat kislányunknak, miközben örültünk a túlélésnek, jó és rossz élményeinknek, és annak, hogy Bosznia-Hercegovinába mindenképpen visszamegyünk még!