ablakpárkány

változatlanul csodálatos hely, de nem sikerült visszahoznunk az öt évvel ezelőtti nászutas hangulatot, és rájöttünk, hogy az ilyesmit nem is érdemes forszírozni a jövőben sem. voltaképpen jobban jártunk volna, ha a teljes nyaralásunkat Szarajevóban töltjük, és onnan kirándulgatunk Bosznia-Hercegovina egyéb tájaira, például Jajcéba, és a visokói piramisokhoz, vagy a Neretva-völgy egyéb helyeireHerceg Novi óvárosa, amelynek bejárata látható a képen, nem közelíti meg Budváét és főleg Kotorét, de azért akadt itt is látnivaló, és persze elöntött a jó hangulatkivált, miután egy jót ettünk az "öregnél", ahogy a szemközti Gurman Étterem egyetlen alkalmazottját (esetleg tulaját) egymás közt hívtuk. remek csevapot és pljeskavicát ettünk, mint látható, Zsófi is elégedett. most veszem csak észre, a városban mindent a Coca Cola szponzorálkőfalak, pálmák, tenger, a hegyek találkozásánál kezdődik a Kotori-öböl, ha nem tévedek. szóval szép minden, de most nem járt együtt azzal a mellbevágó hatással (ráadásul majd' minden adriai óváros egyforma)van Herceg Novinak is egy silány tengerparti szakasza (az egész montenegrói szakaszon itt található egyedül lebetonozott strand!), Zsófi persze ott is élvezte a pancsikálást, és egyáltalán nem ijedt meg a sós víztőlezen a fotón már a budvai óvárosi strand látszik egy nappal későbbről, ahonnan kilátni a nyílt tengerre, és ahol idén is gyönyörű kavicsokat gyűjtöttünk Zsófi homokozó vödrébe. a kép nem igazolja, de az öt évvel ezelőttihez képest baromi sokan voltak a strandon, ami jelentősen csökkentette az ott tartózkodás értékétezúttal viszont jót ettünk az orosz tulajdonú budavai Komovi nevű étteremben, én például orosz saslikot, hozzá salátamix, míg Évi a szokásos csevapot. nem is értem, hogy nem kapott csevapmérgezést az útonitt pedig már a festői Perast visszafelé, ami ismét elbűvölt bennünket, leszámítva az öt éve megkedvelt Pirat Bárt, ami egy ócska nagyvárosi kurvahangos technodiscóvá nőtte ki magát teletömve trendi fiatalokkal, ahonnan jóérzésű ember fejvesztve menekül. a városka többi része ma is rendbenez volt a legjobb vizű szökőkút Meljinében, a 13. században épített Szent Száva-templom és kolostor és ortodox miegymás kertjében, ahová fölsétáltunk, és ahol volt szerencsénk találkozni az odaérkező pópával, aki magas rangú lehetett, mert a templomszolga kézcsókkal köszöntötte, és egy óriási görögdinnyét is hűtöttek a tiszteletére a szökőkút hűs vizében

másnap volt még egy elbaszott kirándulásunk a szomszédos Horvátország Dubrovnikjába, ami másfél órás lépésben haladást jelentett a déli kánikulában a határ előtt, betegedő gyerekkel, aztán Cavtatban rossz helyen parkoltunk, és egy faszkalap pincér vagy egy órára fogságba ejtette a kocsinkat és minket is, azzal, hogy 50 kunáért továbbenged, és a telefonon hívott rendőrök nem jöttek ki, aztán csaknem balesetet okoztam a zsúfolt és minimum 45 fokos emelkedőkkel bíró parkolóban, amikor padlógázzal indulva nem tartottam be a jobbkéz-szabályt, végül úgy döntöttünk: le van szarva Dubrovnik a szépségeivel, túl akarjuk élni a kirándulást, indulunk haza (összesen 120 km szopás a semmiért, utolsó tengerparti napunkon)