jellegtelen város a festői Neretva-folyó torkolatának kezdeténél, egyetlen nevezetessége az Öreg híd. a város neve egyébként hídőrt jelent, úgyhogy az 1566-ban épült híd körül forgott a város története mindig is, legalábbis 1566 óta. a barátságos szerbek jól le is bombázták a polgárháborúban az objektumot, amit aztán szépen újjáépítettek, azóta is az épített világörökség része
ott jártunkkor egyébként leugrott egy vállalkozó szellemű ifjú a hídról, aki végül nem gyarapította a hídugrók eddigi hat halálos áldozatának számát. a híd lábánál ettünk egy kis csevapot a muszlimok tarkította vendéglők egyikében (7 márka), és néztük, ahogy a lefátyolozott arcú asszonyok félrehajtják a szájuk elől a kendőt, úgy teszik bele a falatot (urambocsá' engem a hosszú orrú makik táplálkozási módszerére emlékeztetett a művelet, csak ők szájuk elé lógó orrukat húzzák félre a szájuk útjából) ezek a muszlim asszonyok mindenesetre roppant barátságosak voltak a barátkozó Zsófival: ölükbe ültették, becézgették, akárcsak a muszlim férfiak a szomszéd asztalnál
olyan egzotikus volt az egész, szeretjük Mostart is! mellesleg tervezünk egy alanyi jogú, legalább egyhetes kirándulást Bosznia-Hercegovinába, Szarajevó központtal, kirándulással Mostarba, Jajcéba, a Neretve-völgybe. ha nem lépünk taposóaknára, óriási élményt ígér az út (bár most egy időre elegem lett kicsit az exjugókból)
folyt. köv. az Adriáról
