ablakpárkány

töltöttük idei első nyaralásunkat (istenem, másnak egy sem jut), elsősorban természetesen Keszthelyen, de azért átmentünk Gyenesdiásra is, ahol a Gyenesi Bornapok egyik fellépője Nagy Feró és a Beatrice volt, és az az igazság, hogy Feró még ma sem kifakult sztár. egyik délelőtt átautóztunk Hévízre, ahol a rokonok finom ebéddel és házi szederpálinkával kínáltak, egy másik délután elbicikliztem Fenékpusztára, a 400 éves Vámházba, ami, ugye, kocsma, de kirándultunk Vonyarcvashegyre is, ahol fölkapaszkodtunk a Szent Mihály-domb tetején álló kápolnához. háromszor fürödtünk is, Zsófi nagyon élvezte a pancsolást. összességében jó volt, ha nem is annyira tartalmas, mint tavalyez itt a keszthelyi partszakasz egyetlen szabadstrandja, ahol osztozni kel  a vízen néhány veszettül sziszegő hattyúval is, de a táj amúgy festőia strandoláshoz persze energiára van szükség, ami elsősorban a képen látható lábasból nyerhető ki. sok szempontból irigylem a kisgyerekeket, elsősorban a korlátlanul őszinte megnyilvánulásaik miatt, de például a fűszermentes kosztjukért nem (mondjuk apósom a magyaros konyhára hivatkozva pörköltkockákkal, marék köménymaggal és vagy 2 dl fehérborral kúrta szét suttyomban a bográcsban fővő padlizsános, cukkinis lecsómat, úgyhogy az volt az utolsó alkalom, hogy főztem ott)a sok mozgásra és izgalomra kiadós dögléssel is kell készülni (vagy éppen a sok mozgás és izgalom dögleszti ki az ember lányát), Zsófi mindenesetre rendesen fölkészült a várható kihívásokra: szó szerint leuralta a franciaágyatvégül egy fotó a régi temető végében álló, nemrég felújított, monumentális Festetics-mauzóleum épülete. van némi lélekre gyakorolt hatása az oszlopok között bolyongásnak, javaslom minden helyi vagy arra járó barátomnak a kipróbálását