ablakpárkány

kirándulásunk bő egy hete ért véget, szerintem a legtartalmasabbra sikerült az eddigiek közül, ami azt jelenti, hogy minden nap volt nem is egy jó program, például kirándulás, bográcsozás, beszélgetések, mindez családias légkörben és hangulatban. nekem sokkal jobban tetszenek az ilyen találkozások, mint a húszfősek, ahol mindig akad néhány kurva idegesítő alak, aki rongálja az idegrendszerem. hát, most nem volt ilyen, csak egy valaki, a kampós ember, de az nem közülünk való volt (lásd alább)első nap például alaposabban megismertük Iszkát, aki rendkívül okos, ám ezzel együtt elmebeteg jószág. itt épp a vadászles létráján akar felmászni Kenőhöz és hozzám, csak hát nem tud, de nem hajlandó ezt tudomásul venni, és próbálkozik ezerrelez pedig a Varázshegy Galyatetőn, szemből Hans Castorp indul az orosz nagyasszony, Clawdia Chauchat keresésére a szanatórium parkjába, ezen a szép kora nyári délelőttönZsófi a magasban, a nemrég felújított kilátó tetején. az objektum érdekessége, hogy kerek ablakos hálófülkék is találhatók benne a különböző szinteken, amelyek bérelhetők. az Index újságírói kipróbálták, jót söröztek odafent, csakhogy a mellékhelyiség a földszinten van, így folyamatosan ingázniuk kellett. Gyalyatető után még elmentünk a szentkúti zarándokhelyre is, ami tiszta búcsú, úgy értem, merő giccs, persze amúgy búcsújáró helyez bizony egy szarvasbogár, méghozzá meglehetősen kifejlett példány, ami karnyújtásnyira tőlem esett le nagyot koppanva a tetőgerendáról a teraszra. természetesen nem én fogom, hanem Gergő, aki vidéki fiú lévén nem fél ezektől a szörnyűséges fenevadaktól. ő vitte aztán arrébb a fűbe a védett bogarata rövid hajjal is csodaszép Eszti, Nina és félig a mutatóujjam takarásában Juli (navmeg Döme háta) a vasárnapi szuhai kiránduláson, a kocsma teraszán, ahol apák napját ünnepeltünk sörökkel és unikumokkal, utóbbiakkal nyereményjátékon is részt vettünk: ki kulcstartót, ki tapshengert nyert, én semmitaztán zombibabává drogozta magát a társaság, néhányan megmártóztak a mindszenti tavacskában, mirea tócsináló őslakos rátört kampós bottal és buzi, drogos pestiek! kiáltással négyünkre, majd a dulakodást követően barátaink kihívták a rendőrséget, akik az utolsó képen éppen tanúvallomást rögzítenek a kertben, ami éjjel kettőig folytatódott az őrszobán, ahol úgy viselkedtek a mieinkkel, mintha ők lennének a bűnözők, hogy örökre elmenjen a kedvük a későbbi feljelentgetésektől, inkább csapassák agyon magukat, ugye. csodás országban élünk! különben minden szép volt