idén is utazással indítottuk az évet, bár most egy kicsit később, vízkeresztkor indultunk a szlovén fővárosba. azért csak most számolok be röviden az útról, mert csaknem két hónapig nem volt gépünk, csupán egy nem túl jó laptopon írogattam az éppen kötelező dolgaimat. afféle úri huncutkodásra, mint blogbejegyzés írása, képek átméretezése, szerkesztés, nem volt alkalmas. szóval néhány kép a szlovéniai kirándulásról (ahová ezúttal barátaink is elkísértek)
első este körbesétáltuk az óvárost, minden karácsonyi fényekben csillogott, meglehetősen tetszetősen. és nem mellesleg baromi nagy hó fogadott. odafelé a magyarországi szakaszon én vezettem. mit mondjak: nem volt veszélytelen az ónos esőben, rosszul letakarított úton kamionokat előzni, miközben azok kerekei beverték latyakkal a szélvédőmet, jóformán semmit sem láttam, úgy haladtunk, de délután f3 körül megérkeztünk a szállásunkra, egy 10. emeleti lakásba
még mindig első este. a Ljubljanica folyó partján sorakozó házak Amszterdamot juttatták eszembe, az épületek fölött a kivilágított vár, ahová másnap mentünk föl, mi siklóval, Kenőék gyalog
ez a várba vezető egyik utcácska. egyik azok közül, amelyiken nem mentünk föl. a házak fölött látszik a sikló nyomvonala. odavagyok ezekért a szűk kis utcákért, közökért, passzázsokért, ilyenekből sok van Ljubljanában
Zsófiból viszont csak egy van. azt hiszem, ez az eddigi legszebb kép róla. egyszerűen gyönyörű ez a gyerek!
íme, a kilátás a vár tornyából: alant Ljubljana. annyira képtelen dolog fölmászni egy magaslatra, ahonnan nem látszik semmi (és ezt tudtuk előre), hogy az már-már punk cselekedet, de legalábbis dadaista
Zsófi áhítattal figyeli Kenő bábelőadását a várban működő kiváló bábmúzeumban. szinte minden kipróbálható: kesztyűbáb, marionett, árnyjáték, interaktív az egész cucc, roppant szórakoztató, K. pedig őstehetség bábozásban. apropó: lányunkat mielőbb bábszínházba kell vinni
itt viszont Zsófi alakít kópét, abban az étteremben, amit hosszas bolyongás után találtunk az esős Zágrábban, abban a városban, ahol minden két évvel ezelőtt felfedezett objektum - vendéglő, kávézó, rockklub - zárva volt vagy megszűnt. a hazafelé útba ejtett horvát főváros ezúttal csalódást keltett
azért úgy ahogy itt is meglátogattuk a nevezetesebb helyeket, és próbáltuk derűsen szemlélni a dolgokat, mint ennél a köztéri szobornál, a frissen vásárolt esernyőinkkel. másnap hazafelé még betértünk Keszthelyre egy adag életmentő babgulyásra, aztán Évi hazalavírozta az autót a pokoli ködben. jövőre Kijev vagy Bukarest?
mindenesetre örülök, hogy újra itt lehetek veletek, drága barátaim!
