voltunk a lányokkal, köszönhetően egy harmadik lánynak, az én elsőmnek, Gabinak, akitől (és párjától) az állatkerti belépőket kaptuk. sokáig halogattuk a látogatást, vártunk egy szép, napos, őszi hétköznapra. erre tessék: esett az eső, és őszi szünet lévén baromi sok iskolás volt a kertben. mindezektől függetlenül jól éreztük magunkat, megnéztünk minden fontos állatot (minden állat fontos, persze), és távolról és félprofilból láttuk a zoo új üdvöskéit, a koalákat is. a fotó a hajdani pálmaházban készült, ami már nem az, hanem az America Tropicana, ami azért okozott csalódást, mert régebben szabadlábon bóklászó leguánokat kellett kerülgetni, most pedig csak néhány fonnyadt madat láttunk az ágakon ücsörögni. különösen nagy élmény volt viszont a Varázshegy nevű objektum, ahol élő rájákat lehetett simogatni, meg ilyenek. egy remek interaktív cucc. egyszer kizárólag itt fogok eltölteni vagy két órát. vessetek az állatvédő mókusok elé, akkor is szeretem az állatkertet!(hazaérve kiderült: Évi elvesztette a hátizsákját, benne minden iratával, személyijével, jogsijával, nagyapja régi pénztárcájával, néhány ajándékba kapott cuki babaholmival, Rossmano-kártyájával, amivel holnap kedvezményesen akart pelenkát venni Zsófinak (a rossz manónak), és még tahón is viselkedtek vele a kormányablaknál, ahová küldték, hogy bejelentse iratai elvesztését, de mit várjon az ember? csak annyira viselkedik suttyón az állami alkalmazott, amennyire azt az arrogáns politikusoktól látja. így hát én vezetek végig a hétvégén, merthogy halottaknapjázni indulunk szombattól hétfőig, Csornától Keszthelyig)